Utak és törések

Előszó

A 2006. év koranyári csatazajában ugyan észrevétlen marad: mégis tény, a Magyar Úttörők Szövetsége, a mostoha sorsú gyerek-civilszervezeteknek mindmáig legnépesebbike 60. születésnapját fogja ünnepelni - emlékezvén arra a pusztító háború után „Valahol Európában" bekövetkezett pillanatra, amikor a demokratikus jövő igézetében utcára lépett a baloldali mozgalmak dajkálta új gyerekmozgalom. Hosszú utat tett meg a hatvan esztendő alatt - nem is egyenes utat -, a „fordulat évét" követő eltorzult átalakulásnak mondhatni egyszerre volt részese és áldozata. E hosszú utat megtorpanások, reformok, elfojtott, elhaló reformok, újabb nekilódulások kísérték. „Utak és törések".
Az úttörőmozgalom történetének monografikus feldolgozásával mindmáig adós a szakma. Megannyi várt és váratlan fordulata elemzésre, értékelésre, mérlegre tételre vár.
Tanulságos lehet annak is, aki az „államosított gyermek" torzképétől félti a jövőt, s tanulságos azoknak is, akik a közösségek nélküli, végképp atomizált, vagy - tán még rosszabb - szeleteire szakadt társadalom negatív utópiájának ránkszabadulását jövendölik.
Tény az is, hogy a demokratikus Magyar Köztársaság merőben új politikai viszonyai közepette is talpon maradt a szervezet. S mindmáig az egyébként szegényes - és szegény - gyerek-civilvilágban is befolyásos (ha van egyáltalán befolyása a gyerekvilágra a napjainkban társadalmi nyilvánosság, hatékony kommunikációs csatornák nélkül, bázisok nélkül, elkötelezett értelmiség nélkül tébláboló tucatnyi, néhány ezres, jó esetben egy-két tízezres nagyságrendű gyerekszervezetnek) helyzetben maradt - megannyi kemény politikai támadás ellenére is. Vissza