Irodalmunk és a Kalangya

Fülszöveg

Ma már senki előtt sem kétséges, hogy a jugoszláviai magyar irodalom történetének egyik legfontosabb fejezete a Kalangya című folyóiratról szól. Tizenkét évig jelent meg, s noha ez alatt az idő alatt egyaránt voltak hanyatlásai és felemelkedései, válságai és sikerei, elkobozták, kétségbevonták létjogosultságát, semmibe vették, támadták szerkesztőit, anyagi nehézségekkel - sőt néha munkatárshiánnyal - küszködött, a mindig mostoha körülmények között is sikerült megmaradnia. Irodalmunkat szolgálta, kultúrákat kapcsolt össze, írókat gyűjtött maga köré. Alapítói, szerkesztői, munkatársai irodalmunk élvonalából kerültek ki: Szenteleky Kornél indította, Szirmai Károly, Radó Imre, Kende Ferenc, Herceg János, Kázmér Ernő, Majtényi Mihály és mások neve szerepelt fedőlapján és az írások alatt.
A Kalangyáról és munkatársairól szól Utasi Csaba könyve. Nem a Kalangya története ez, hanem a folyóirat életének összefoglalása és értékelése. Utasi megvizsgálta a Kalangyával kapcsolatos problémákat, foglalkozott munkatársainak műveivel, a Kalangyában ápolt műfajokkal, a folyóirat szerepével irodalmunkban, művelődéstörténetünkben. Kijelölte helyét irodalmi múltunkban, s véleményt mondott a Kalangyában publikáló írók alkotásairól.
Irodalomtudományunk jelentős műve Utasi Csaba monográfiája, melyet egy sor fakszimilével, írói arcképpel és fényképpel kiegészítve teszünk az olvasó asztalára. Vissza