Fülszöveg
Eddigi könyveihez (Tíz év után, Vonulni ha illőn, Vér és sebek) híven ezúttal is tanulmányokból, esszékből állította össze kötetét a huszadik századi és vajdasági magyar irodalommal foglalkozó irodalomtörténész, tanulmányíró Utasi Csaba. A három tömb szövegei közül az elsőben magyarországi (Juhász Ferenc, Orbán Ottó, Petri György, Imre Flóra) és vajdasági magyar (Csuka Zoltán, Gál László, Domonkos István, Danyi Magdolna, Harkai Vass Éva) költőkkel foglalkozó írások kaptak helyet, akárcsak a prózablokkban, ahol Herczeg Ferenc, Kosztolányi Dezső, Déry Tibor, Márai Sándor, Mészöly Miklós, Bodor Ádám, Krasznahorkai László és Nádas Péter, illetve Sinkó Ervin, Gion Nándor és Végei László munkásságára vonatkozó, főleg konferenciaszövegek olvashatók.
Utasit érzékeny műértelmezőnek ismerjük, aki jó érzékkel, kiválóan tudja áttekinteni a nagyobb, tágabb horizontot kitöltő témákat is, de szövegeinek értékéről a tanácskozások, melyeken ezek elhangzottak, illetve a tudományos és irodalmi...
Tovább
Fülszöveg
Eddigi könyveihez (Tíz év után, Vonulni ha illőn, Vér és sebek) híven ezúttal is tanulmányokból, esszékből állította össze kötetét a huszadik századi és vajdasági magyar irodalommal foglalkozó irodalomtörténész, tanulmányíró Utasi Csaba. A három tömb szövegei közül az elsőben magyarországi (Juhász Ferenc, Orbán Ottó, Petri György, Imre Flóra) és vajdasági magyar (Csuka Zoltán, Gál László, Domonkos István, Danyi Magdolna, Harkai Vass Éva) költőkkel foglalkozó írások kaptak helyet, akárcsak a prózablokkban, ahol Herczeg Ferenc, Kosztolányi Dezső, Déry Tibor, Márai Sándor, Mészöly Miklós, Bodor Ádám, Krasznahorkai László és Nádas Péter, illetve Sinkó Ervin, Gion Nándor és Végei László munkásságára vonatkozó, főleg konferenciaszövegek olvashatók.
Utasit érzékeny műértelmezőnek ismerjük, aki jó érzékkel, kiválóan tudja áttekinteni a nagyobb, tágabb horizontot kitöltő témákat is, de szövegeinek értékéről a tanácskozások, melyeken ezek elhangzottak, illetve a tudományos és irodalmi folyóiratok, ahol megjelentek, tanúskodik.
A könyv, számomra, külön varázsát, izgalmát azok az írások jelentik, amelyekben a szerző a vajdasági magyar irodalommal kapcsolatos időszerű meglátásainak, véleményének ad hangot, s amelyeket a szerző a tervezett kötet harmadik, beszédes. Kettős kisebbségben című „fejezetébe" sorolt. Ezekben az irodalom s ezzel együtt a kisebbségi kultúra rangjáért, értékeinek tiszteletéért szól akkor, amikor a közhangulat nem éppen ezt a szemléletet látszik igazolni és támogatni, amikor kultúránk súlyos válságban van.
Vissza 
