Utasítás az egyéni foglalkozások kódolásához

Előszó

Részlet a könyvből:

TUDNIVALÓK AZ EGYÉNI FOGLALKOZÁS KÓDOLÁSÁHOZ
Egyéni foglalkozási kódszámot az összeíróív 19. kérdőpontjára adott válaszok alapján az 51-52-53. kódnégyzetekbe minden összeírt személynél kell bejegyezni.
A kereső személyeket az Egyéni Foglalkozások Jegyzékeinek felhasználásával - egyéni foglalkozásuk jellege alapján - kell a megfelelő foglalkozáshoz, illetve foglalkozási csoporthoz tartozónak kódolni, tehát aszerint, hogy kovács, mintakészítő asztalos stb.
A foglalkozás jellege csupán az összeírt személy egyéni foglalkozásától függ, munkahelye azt nem befolyásolja. Ha tehát az összeírt személy géplakatos és mezőgazdasági termelőszövetkezetben dolgozik, mint géplakatost soroljuk be az ipari jellegű foglalkozásúak közé, figyelmen kívül hagyva a munkahelyet.
Az egyéni foglalkozás szerinti besorolás független az összeírt személyek foglalkozási viszonyától is, tehát azonos foglalkozást folytató személyek azonos egyéni foglalkozási kódszámot kapnak, akár alkalmazásban állóként, akár termelőszövetkezeti tágként (szak-, betanított munkásként, bedolgozóként, ipari tanulóként) vagy önállóként folytatják foglalkozásukat.
Az Egyéni Foglalkozások Betűrendes Jegyzéke szoros betűrendben mintegy hatezer féle foglalkozási (munkaköri) megnevezést tartalmaz és minden foglalkozás mellett megadja azt a háromjegyű kódszámot, amelyet az 51-52-53. kódnégyzetekbe kell bejegyezni.
Az Egyéni Foglalkozások Rendszeres Jegyzéke a Betűrendes Jegyzékben felsorolt foglalkozási (munkaköri) megnevezéseket főcsoportok és alcsoportok, ezen belül egyéni foglalkozások szerint foglalja össze. A Rendszeres Jegyzék mintegy 400 foglalkozási kódszámot tartalmaz, melyek egyrésze egyéni foglalkozást, másrésze összevont foglalkozási csoportot jelent. Minden foglalkozást a jegyzék megfelelő főcsoportján belül alcsoportba, illetve egyéni foglalkozáshoz (foglalkozási csoporthoz) kell sorolni. Vissza