Utazás a Föld középpontja felé

Fülszöveg

Kettős vízoszlop emelkedik magasra a víz fölé. Meglepetve, elhűlve, dermedten állunk a tengeri szörnyek falkája láttán. Méreteik természetellenesek, a legkisebb is egy csapásra szétmorzsolhatja a tutajunkat. Hans meg akarja fordítani a vitorlát, hogy elmenekülhessünk a veszélyes környezetből, de a másik oldalon ugyanilyen rémítő ellenséget lát meg: egy tizenkét méteres teknőst és egy tízméteres kígyót, amely hatalmas fejét a hullámok fölé emeli.
Lehetetlen menekülni. A hüllők közelednek, körbeúszkálnak a tutaj körül, iszonyú sebességgel koncentrikus köröket írnak le. Előveszem a puskámat. De mi kárt tehet egy golyó az állatok pikkelyes testén?
Otto Lienbrock, a bogaras hamburgi geológusprofesszor egy titkosírással készült középkori feljegyzésből megtudja, hogy az izlandi Snaefells vulkán kráterén keresztül út nyílik a Föld középpontja felé. Unokaöccse, a jámbor Axel sokkal kevésbé lelkesedik a hajmeresztő vállalkozásért, mégis kénytelen nagybátyjával tartani. Az ő elbeszéléséből értesülünk a fantasztikus utazás izgalmas kalandjairól.
A jövő nagy álmodója ebben a regényében kevesebbet törődött a tudományos valószínűséggel, mint más műveiben. Maga a Föld mélyébe vezető "út" már a regény megírásakor eléggé abszurd ötletnek számított; a föld alatti "másik világ" leírása azonban az író korának földtörténeti ismereteit tükrözi. Verne regénye mégis zavartalan örömet szerezhet az olvasónak, aki a képzelet kalandját, az emberi akaraterő és a tudományos önfeláldozás példáját látja benne. Vissza