Útjaidon

Fülszöveg

"Két hűség kötelez bennünket. Egy a szerzetesség, papság, teológia iránt, a másik egy profán szakma, a tanítás iránt. Az én életem úgy alakult, hogy előbb lettem tanár, már publikáltam - először Rónay György biztatására a Vigiliában -, amikor beléptem a rendbe. Úgy érzem, ígéretet tettem a tanáraimnak, barátaimnak, akikkel együtt tanultam, s azzal, hogy piarista lettem, ez nem változott meg. A diákjainkat is kereszténységre neveljük egyfelől, másrészt bevezetjük őket egy kultúrába, műveltségbe. Hisszük, hogy sok látszat ellenére e kettő nem kerülhet szembe egymással."
"Meggyőződésem, hogy a művészeteknek a szó nemes értelmében pedagógiai, embert formáló hatásuk van. Ez persze nem jelenti azt, hogy aki többet olvas, feltétlenül jobb ember lesz, bár azt hiszem, végeredményben mégis. Hiszek abban, hogy még a nem »épületes« irodalomnak, például Baudelaire művészetének is fontos küldetése van. A múzsátlan kereszténység pedig ugyanolyan borzasztó volna, mint a művészettől megfosztott emberség; ha a művészet nem tanítana bennünket a töprengő figyelemre, arra, hogy érzékenyek legyünk a sokszólamú megnyilatkozásokra, egymással való viszonyunk válna rideggé."
"A Szentlélek úgy tanít, hogy kedvet, érdeklődést olt belénk, bizalmat, mindennapi derűt, hogy ne fáradjunk bele az apró erőfeszítésekbe, ne kívánjunk mindenáron azonnali sikert, örüljünk a lassú haladásnak is. A gyermek nemcsak azért tanul könnyebben a felnőttnél, mert fogékonyabb a benyomásokra, hanem azért is, mert játékosabb. Nem háborítja fel, ha nehézségekbe ütközik, nem riad meg, ha valamivel nehezen boldogul. Régen azt mondták: a jó pap holtig tanul. Talán nemcsak azért, mert szorgalmas, hanem azért is, mert hivatásánál fogva megőriz magában valamit a gyermeki lelkületből. Manapság egyre világosabb előttünk, hogy mindenkinek holtig tanulnia kell, senki sem élhet meg abból a tudásból, tapasztalatból, amelyet fiatalon összegyűjtött. Annál nagyobb szükségünk van a Szentlélekre. Persze ő nem csak csip-csup igazságokra ajzza fel a figyelmünket. Akik egy életen át sokféle igazság nyomozására szánták erejüket, öregségükben megtanulhatják tőle ezt a szomjúságot, amellyel a lét végső értelmét kutatjuk." Vissza