Útközben

Fülszöveg

Csatár Imre ebben a válogatásban nem piros betűs, nem ünnepi, hanem hétköznapi kérdésekről ír. Nem hősökről, hanem egyszerű emberekről. Sorsuk a ma problémáit hordozza, a történetek a ma figyelmeztetései. Ezek az újságírói miniatúrák a küzdő, a bosszankodó, a szomorkodó, az emlékező, az elégedett s a gyakran elégedetlen embert ábrázolják, azt a nagy sokaságot, amelyből társadalmunk áll. Az esemény, a mindig változó esemény formálta a megírás módját. Ezért az életkép, a parányi novella, a kisriport, a glossza váltakozása.
A szerző nem csodatévő gyógykovácsként, nem is igazságosztó mágusként jár közöttünk, hanem embertársunkként, akitől semmi emberi nem idegen, aki mindent megért, ami emberi. Kiáltás - mondja könyve egyik fejezetének címe. Kiáltás emberekért, a tudás becsületéért, a nagyobb figyelemért, a tudás becsületéért, a nagyobb figyelemért, az öregek védelméért. Gyerekekről szólnak egy másik fejezet történetei. Róluk és értük. A Fény címszava alatti történetek a biztatást, a bizalmat sugárzó élményeket vetik papírra. A Találkozás írásai az együttérzés és gyűlölködés, a gyász és a remény, a nosztalgia és a hit élményéből fakadtak. Pillanatfelvételek e jegyzetek. Életünk egy-egy szeletkéjét villantják föl. Gondolatvilágunkat, érzéseinket, vágyainkat, bánatot és örömet. A máról szólnak. Híradást, jelzést küldenek hát a holnapnak is. Vissza