Útmutatás a statisztikai modellezés gyakorlatához

Fülszöveg

Az olvasó posztumusz művet tart kezében. Szerzője, Mundruczó György (1942-1997) a közelmúltban, alkotó ereje teljében hunyt el. A betegségét megelőző években készített el egy összefoglaló jellegű tanulmányt, de ennek kiadására életében sajnos már nem kerülhetett sor. Így a Szerzőnek nem állt módjában a kézirat véglegesítése és az ilyen fajta kéziratokban óhatatlanul fellépő gépelési hibák kijavítása. Ezért ez utóbbi feladatot a Szerző kollégái vállalták magukra. Bár nem biztos, hogy ez tökéletes sikerrel járt, úgy gondoljuk, hogy a tanulmányt ebben a nem teljesen befejezett formában is érdemes közzétenni, és megismertetni a statisztikai modellezés kérdései iránt érdeklődőkkel.
A Szerző sokoldalú, gazdag életpályájának egyaránt része volt a mind pedagógiailag, mind szakmailag magas színvonalú oktató munka, tananyagok készítése, kurzusok kialakítása és a gyakorlati alkalmazásokra is kiterjedő, elmélyült elméleti kutató munka. Kutató tevékenységének fontos állomása volt 1981-ben megjelent "Alkalmazott regressziószámítás" című könyve. Ezt megelőzően 1975-ben ugyanezzel a címmel egyetemi jegyzetet írt társszerzővel. Ez a jegyzet jó néhány kérdést először tárgyalt magyar nyelven.
A most közreadott kötet a statisztikai modellezés teljes folyamatával, az adatbázis, a modellépítés, a paraméterbecslés, a modell-diagnosztika és a statisztikai inferencia problémakörével foglalkozik. A Szerző - hazai és külföldi tapasztalatainak felhasználásával - igyekszik segíteni az Olvasót, hogy eligazodjon a modellezés könyvtári irodalmában, és képes legyen kutatásai során interaktív módon használni a professzionális programcsomagok adta előnyöket.
A Szerző kutatásaiban nem játszottak szerepet a Monte Carlo kísérletek. Ezek megfelelő tervezésével lehetővé vált annak vizsgálata, hogy a gyakorlatban előforduló problémák (pl. adathibák, autokorreláció, heteroszkedaszticitás, multikollinearitás, stb.) esetében hogyan viselkednek az egyes becslőfüggvények. A bootstrap és jackknife eljárásokat is felhasználta a becslőfüggvények összehasonlítására.
Végül válaszolnunk kell arra a kérdésre, hogy melyek ennek a műnek - a szakirodalom hasonló témájú termékeihez képest - sajátos tulajdonságai. A szakkönyvekből és a szakfolyóiratok cikkeiből általában megismerheti az olvasó a becslési eljárásokat, a mindenkori továbbfejlesztési lehetőségeket, valamint a modellezés technikai problémáit. Ez a mű feltételezi a megfelelő módszertan - nem is alapfokú - ismeretét. Számszerű bemutató példákat nem tartalmaz. Annál inkább foglalkozik viszont a modellezés statisztikai alapelveivel, az alkalmazott módszertan és mérőszámok mögött rejlő megfontolásokkal, mondhatni: a modellezés filozófiájával.
A Szerző "meghívja" az olvasót, hogy ossza meg vele gondolatait a modellező tevékenység során felbukkanó problémák kezelését illetően. Az olvasó betekintést nyerhet a Szerző gondolkodásmódjába, sőt megteheti azt is, hogy az általa javasolttól eltérő megoldást tart jobbnak az adott esetben. A feltételezett együttgondolkodás lehetővé teszi a hasznos és a divatos, de nem annyira eredményes eljárások megkülönböztetését. A Szerző ily módon az elméleti ismeretek és a gyakorlati alkalmazások közötti távolság áthidalására vállalkozott.
A gyakorlati kutatómunkában történő hasznosítás mellett az egyetemi oktatás is hasznát veheti ennek a műnek, minthogy annak is a gyakorlati modellező tevékenység eredményességének elősegítése a végső célja. Vissza