Útmutató a költségvetési szerveknek, önkormányzatoknak az új államháztartási törvény alkalmazásához

Előszó

Az államháztartási reform szükségességének gondolata régi keletű; az Országgyűlés az adóreform elfogadása után kötelezte a Kormányt az államháztartási reformra vonatkozó elképzelések kidolgozására. A vizsgálatok alapján hamar nyilvánvalóvá vált, hogy az állami feladatok rendszerében és ebből következően színvonalában olyan feszültségek halmozódtak fel, amelyek megoldása nélkül a magyar gazdaság átállása a szociális piacgazdaságra nehezen képzelhető el. Ezzel párhuzamosan egyértelművé vált, hogy az államháztartás működésének szervezeti, jogszabályi keretei sem felelnek meg egy modern demokratikus társadalom követelményeinek. A nyolcvanas évekre nemcsak a gazdaság, de az állam is válságba került. Az államháztartás újraelosztási aránya rendkívül magas lett, több mint 60%. Az államháztartás működési zavarokkal küszködik, a költségvetési deficit nagy ingadozást mutat, olyan feszültségek jelentkeznek, amelyek a korábbi "hagyományos" eszközökkel nem kezelhetők. Már a hetvenes évek végétől felerősödtek a feszültségek az államháztartásban és az egész gazdaságban. Az államháztartásban beindultak a restrikciós folyamatok, és a nyolcvanas évek végére a gazdasági jellegű támogatások, a költségvetés intézményekre fordított kiadások aránya ugyan mérséklődött, de ez még nem eredményezte az újraelosztás lényeges csökkenését, hanem csak a belső arányok módosulását. Párhuzamosan jelentősen megnőtt a jóléti transzferek aránya. Ez a jelenség elsősorban a jóléti társadalmakban jellemző. Magyarországon is kialakult így egy olyan költségvetési struktúra az államháztartásban, amely a fejlett piacgazdaságokban is komoly problémákat eredményezett. Vissza