Előszó
VERSEK HÁLÓJÁBAN
Vakító, fülledt, dús versháló,
Mibe éjem, napom beszőve,
Életem, álmom, lelkem, vágyam:
Fogozz vérembe és velőmbe;
Fonj keresztül, kasul be engem,
Hogy szövetedben...
Tovább
Előszó
VERSEK HÁLÓJÁBAN
Vakító, fülledt, dús versháló,
Mibe éjem, napom beszőve,
Életem, álmom, lelkem, vágyam:
Fogozz vérembe és velőmbe;
Fonj keresztül, kasul be engem,
Hogy szövetedben elbénuljak,
Megvakuljak és kimerüljek,
Önzsongásomba belefuljak;
Kavargó, szított kábulatban
Bonyolódjak boldog zavarba,
Hogy ne férjen hozzám a dolgok
Vérző réme, szürke hatalma.
Légy teljesen te urrá bennem,
Hagyj színeidbe feloldódnom,
Kábitó, hajszolt, hazug lázban
Zárd el a nagy Sorstól a sorsom;
Hajszálnyi rést se hagyva bennem,
Hajszálnyi erőt, hangot, kedvet,
Amelyben utja nyílna másnak,
Mint e szines önkivületnek,
Mint e lázas, külön világnak
Az őrjöngő föld-szédületben;
Óh, lelkem hálóvá szőtt forró
Mentsvára, vers, te ments meg engem:
Nem érdekel, fűt, nem kell semmi,
Minden, mi van, kinoz és éget -
Szeretnék nem tudni, nem lenni,
Beteg vagyok, fáj, fáj az élet.
Vissza