Utolsó kísérlet I-II.

Fülszöveg

A szerző művéről:
Leltárt akartam készíteni arról, aminek én még tanúja voltam: egy Élő magyar lexikont, amelyben falusi szolgalegénytől az egyetemi tanárig, Szamosközy Erdélyétől a mi reformmozgalmunkig, a görög tragikusoktól Ady Endréig: minden magyar réteg túlélő múlt s magyarrá élt európai hatás felvonul. Az első rész: a Kocsik szeptemberben, egy parasztgyerek küzdelme - a falu ősrendjét őrző apával a faluntúli világot jelentő taníttatásért. Hősöm sorsában: a hivatottság konok birkózása; az élő lexikon lapjain: a polgárosodó nagyparasztok, faluból szökő vagy faluban maradó zsellérek, pusztáin sorvadó nemesség, zsíros kálvinizmus és sovány katolikusság dunántúli természetrajza. A második részben, az Alsóvárosi búcsú-ban, Jó Péter bíró nagybátyjához, egy katolikus püspöki városba kerül, s mint a piaristák tanítványa lábol át az utolsó békeéven s a háborún - a férfivá tevő csókig s a forradalomig. A harmadik rész az ifjúságról szól, melyben a férfivá lett ember egyéniségét eszméken és nőkön végleg kiformálja. Három fejezetből áll. Az első: a Mester és tanítvány a tanítvány beérése a mesterrel szemben, a második a vele egy időben futó Másik mester az elvont eszmék biológiai beérése a nővel szemben, s a lezáró, rövidebb kép, a tulajdonképpeni Szerdai fogadónap: a távolodó öregek s egymásra talált fiatalok szakítása egy fogadónapon. Míg a Mester és tanítvány teóriában szabadít fel: a Másik mester az ösztönben. Egy szűzi és kíméletlen, halálos veszélyű és füvész-gyöngédségű viszonyban az a nehéz ógörög-középkori-parasztanyag forr itt elevenné, amelyet archaikus lélek-nek kereszteltem el. A két viszony, szellemi s érzéki, körül persze megint százával hevernek a lexikon-lapok: falusi kommunard, régi Erdély, Középkor, Józsefváros, Egyetem, kocsmák és nagyszállók, botanika a budai hegyekben, az ellenforradalom vezérkara s az ipar alvilága. Amikorra mindezeken átvágja magát, a hős megérett rá, hogy az életét valamire föltehesse. Vissza