Utószó az Adriai tengernek Syrenaia hasonmás kiadásához

Előszó

...Egy negyvenöt évvel ezelőtt megjelent disszertáció, a Clauser Mihályé, feltárta már 1651 és 1859 között A Zrínyiász sorsát. Ez a dolgozat elsősorban az eposz hatásával és az Adriai tengernek Syrenaia utóéletével foglalkozik, mára azonban nem egy helyt elavult. A Szigeti veszedelem Kónyi János-féle átdolgozásának elemzésével Agárdi Péter, Gyöngyösi monográfusa kezdeményezte az utóélet XVIII. századi fejezetének alaposabb megrajzolását, ámde a folytatás - remélhetőleg csak egyelőre - a tollában maradt.
Néhány apróbb közleményen kívül Klaniczay Tibor Zrínyi-monográfiája második kiadásának A Zrínyi-hagyomány című fejezete foglalkozik még tárgyunkhoz tartozó kérdésekkel; szintézise célkitűzésének megfelelően Klaniczay azonban nem követheti a téma minden elágazását.
Az Adriai tengernek Syrenaia fotómásolattal készült új kiadása a legjobb alkalom folytatni az utóélet még ismeretlen foltjainak feltérképezését. Mivel például nemcsak azt nem tudjuk, hány példányban jelent meg 1651-ben Zrínyi verseskönyve, de biztosan azt sem: hány darab maradt ránk ebből az első kiadásból, célszerű vizsgálat alá venni valamennyi ma hozzáférhető kötetet. Az egykori tulajdonosok és olvasók glosszái, kézjegyei érdekes adalékokat szolgáltatnak Zrínyi művének megítéléséhez. (Feltűnő, hogy Clauser, aki gondosan leírt minden későbbi kéziratos másolatot, a nyomtatott példnyokat nem tanulmányozta.) Az eposzíró utóélete meglehetősen ismert, de századokon át eleven hatása botakozott ki a lírikus Zrínyi Miklósnak is - mégpedig éppen az Adriai tengernek Syrenaia által, hiszen a kötet Zrínyi verseinek jó részét az eposszal együtt tette ismertté. A lírikus Zrínyi hatását éppúgy nem foglalta még össze irodalomtörténetírásunk, miként a kiadástörténet számos kérdése is megvilágítatlan. Mindenre e tanulmány terjedelmi keretei sem adnak lehetőséget. A lírikus utóéletből ezúttal mindössze az epigramma-ciklusok XVII. századi hatásával foglalkozom. Vissza