Útrahívó

Fülszöveg

Cs. [csekefalvi] Szabó László (1905-1984), az erdélyi, értelmiségi családból származó, Baumgarten- és posztumusz Kossuth-díjas író, esszéíró, kritikus a magyar irodalmi élet egyik meghatározó alakja volt. A Nyugat második, esszéíró nemzedékének, a „hétfőiek" tagjaként indult. A Magyar Rádió Irodalmi Osztályának vezetése során „nyugatos" szemléletű műhelyt hozott létre. 1945-ben a Képzőművészeti Főiskola Művelődéstörténeti Tanszékének vezetője lett, ahol irodalom- és művelődéstörténetet tanított, de egy 1948-as olasz tanulmányútról már nem tért vissza hazájába. 195 l-ben Londonban telepedett le, ahol 1972-ig az Angol Rádió magyar osztályán, később a BBC munkatársaként dolgozott. Az emigráció szellemi életének egyik vezetőjeként összefogta a nyugati magyarság irodalmát, hiszen rengeteget utazott, és számos előadást tartott a nyugati magyaroknak. Képzőművészeti témájú esszéi is ekkor íródtak, melyekből Szakolczay Lajos művészeti író válogatott.
„Összefoglaló jellegű, nagy távlatokat... Tovább

Fülszöveg

Cs. [csekefalvi] Szabó László (1905-1984), az erdélyi, értelmiségi családból származó, Baumgarten- és posztumusz Kossuth-díjas író, esszéíró, kritikus a magyar irodalmi élet egyik meghatározó alakja volt. A Nyugat második, esszéíró nemzedékének, a „hétfőiek" tagjaként indult. A Magyar Rádió Irodalmi Osztályának vezetése során „nyugatos" szemléletű műhelyt hozott létre. 1945-ben a Képzőművészeti Főiskola Művelődéstörténeti Tanszékének vezetője lett, ahol irodalom- és művelődéstörténetet tanított, de egy 1948-as olasz tanulmányútról már nem tért vissza hazájába. 195 l-ben Londonban telepedett le, ahol 1972-ig az Angol Rádió magyar osztályán, később a BBC munkatársaként dolgozott. Az emigráció szellemi életének egyik vezetőjeként összefogta a nyugati magyarság irodalmát, hiszen rengeteget utazott, és számos előadást tartott a nyugati magyaroknak. Képzőművészeti témájú esszéi is ekkor íródtak, melyekből Szakolczay Lajos művészeti író válogatott.
„Összefoglaló jellegű, nagy távlatokat befogó, sziporkázóan szellemes tanulmányaiban sem vezette más, mint a portréiban: minél megragadóbb, teljességre törekvő panoráma megrajzolása. [ ] Jobbára mindig napsütötte utat képzel magának, s olyan lendülettel (elemző, szétbontó, megmagyarázó lendülettel) rohan végig a klasszikusok életművén - olykor leülvén a képzeletében megjelent tisztásra (kitörülhetetlen életrajzi, művelődéstörténeti emlékek) -, hogy csak ámulunk a mindentudás folyton pörgő motorján. Ha a kiválasztottakat vesszük, megjegyezvén, hogy a tárlatrend évenkénti zakatolása is alakította eme tündökletes sort, van miről beszélni. Leonardo da Vinci, Michelangelo, Raííaello, Rubens, Goya, Turner, Delacroix, Van Gogh, Gauguin, Munch, Modigliani, Klee, Miró, Moore, Picasso - és a magyar Ferenczy Béni, valamint a Nyolcak hírességei, Orbán, Tihanyi, Czóbel, Czigány, Berény, Márfiy, Kernstok, Pór - képileg és plasztikailag gazdag világa, életműveik s életrajzi sajátosságaik olyan próba, örömmel és csaknem kéjjel végzett, lírai, metaforával tűzdelt jellemzéspróba elé állítja az elemzőt, amelyben kiélheti magyarázó-tanító kedvét." (Szakolczay Lajos)
Á Lyi\í\ Vissza