Üvegablakok és festmények

Előszó

Ezúttal olyan művész alkotásaival ismerkedhet meg, az érdeklődő, aki tanulmányait a háború után kezdte, és munkáival a hatvanas évek második felében jelentkezett a magyarországi kiállításokon. Bráda Tibor munkásságát kedvezően fogadta mind a kritika, mind a közönség, így érthető, hogy nagyobb, közösségi terekbe kerülő megbízásokat is kapott. Az életművéből kiragadott jelen válogatás nem törekszik időrendbe rendezett pályakép felrajzolására, inkább jelzi annak lényeges csomópontjait. A Mátészalkai Színház előterébe 1988-ban készítette első kazettás mennyezetét, melyet két év múlva a Canberrai Magyar Követség épületébe tervezett követett. Jelentős csoportját alkotják munkáinak azok az üvegablakok, melyek lakóházakat vagy középületeket díszítenek (Fatál Étterem 1995, Forgó Étterem 1996.)
Ezek közül a hagyományos, ólom-keretelésű kompozíciók közül méretben és feladatban is kiemelkedik az 1994-ben épült tiszaújvárosi Római Katolikus Templom három, magyar szentek ábrázolásával ékesített ablaka. Táblaképei elsősorban finom, kiegyensúlyozott színvilágukkal ragadják meg szemlélőjüket, gyöngyházfényű belső ragyogásuk teszi azokat emlékezetessé és felismerhetővé. Jelmezes ünnepek, a cirkusz világa, jelképpé emelkedett alakok köszöntenek bennünket vásznairól. Épületdíszítő feladatai és táblaképei között helyezkedik el az a szárnyasoltár, mely a dél-franciaországi Mougins templomának oltárképe lett 1991-ben A matyó-koronával ábrázolt kép úgy tesz eleget a szakrális tér követelményeinek, hogy alkotója személyes áhítatával sem marad adósunk. Vissza