Üvegcserepek (kétszeresen dedikált példány)

Fülszöveg

Ha létezik a Legjobb nagyapa-díj, akkor a szerző, Pancza István nyugodtan „beadhatja rá pályázatát". Miért?
Mert ez a sokat látott, Hódmezővásárhelyen született, Zsomhón élő-ahogy saját magát többször is jellemezte - paraszt ember bátran nézhet a tükörbe. A mostanra trilógiává bővült, kötetekbe szerkesztett jegyzeteire, elmélkedéseire, novelláira (Különleges történetek; Betelt a Föld hamissággal) joggal lehet büszke, és ezt a büszkeséget szerénytelenség nélkül megoszthatja családjával, barátaival, közelebbi és távolabbi ismerőseivel. Jó pár van neki. És közülük jó párról írt most is. Hogyan?
Pista bácsisan. Úgy, ahogy beszél, ahogy beszélünk. ízesen, néha kissé csapongva, de mindvégig szerelhetően, tisztelettel, becsülettel - nagy szavakat használva - egyenes derékkal. Még csak nagyon be sem kell hunyni a szemünkat ahhoz, hogy lássuk, ahogy beszélget a másikkal, ahogy kiáll a maga vagy akár egy vadidegen ember igazáért is. Ez benne van a természetében.
Az az olvasón múlik,... Tovább

Fülszöveg

Ha létezik a Legjobb nagyapa-díj, akkor a szerző, Pancza István nyugodtan „beadhatja rá pályázatát". Miért?
Mert ez a sokat látott, Hódmezővásárhelyen született, Zsomhón élő-ahogy saját magát többször is jellemezte - paraszt ember bátran nézhet a tükörbe. A mostanra trilógiává bővült, kötetekbe szerkesztett jegyzeteire, elmélkedéseire, novelláira (Különleges történetek; Betelt a Föld hamissággal) joggal lehet büszke, és ezt a büszkeséget szerénytelenség nélkül megoszthatja családjával, barátaival, közelebbi és távolabbi ismerőseivel. Jó pár van neki. És közülük jó párról írt most is. Hogyan?
Pista bácsisan. Úgy, ahogy beszél, ahogy beszélünk. ízesen, néha kissé csapongva, de mindvégig szerelhetően, tisztelettel, becsülettel - nagy szavakat használva - egyenes derékkal. Még csak nagyon be sem kell hunyni a szemünkat ahhoz, hogy lássuk, ahogy beszélget a másikkal, ahogy kiáll a maga vagy akár egy vadidegen ember igazáért is. Ez benne van a természetében.
Az az olvasón múlik, egyetért-e a szerző véleményeivel, állásfoglalásaival, világlátásával - lesz aki bólogat majd, és biztos olyan is lesz, aki mosolyog rajta. De azt nem lehet elvitatni, hogy Pancza István ne azt írta volna le ebben a harmadik kötetében is, amit és ahogy gondol a világról, annak folyásáról. És bizony manapság - nem kisebbítve ezzel a szerző érdemeit - olyan korban élünk, amikor ezeket leírni, kimondani, „üvegcserepekkel bíbelődni" több, mint dicséretes.
Paula, Péter, Anna, Lilla! Legyetek hát büszkék nagyapátokra! Egyúttal azt is kívánom nektek, egyszer mindnyájan együtt olvassátok majd ezeket az írásokat!
Garai Szakács László Vissza