Irányítás, képzés

Fülszöveg

A könyv szerzője nem ismeretlen Magyarországon. Filozófiai munkái - köztük "A társadalom tudományos irányítása" c. könyve nemcsak szűkebb, szakmai berkekben ismertek, de az olvasók szélesebb köreiben is.
Jelen munkájában a szerző abból indul ki, hogy a Szovjetunió - hozzátehetjük: szinte valamennyi szocialista ország, így hazánk - népgazdaságának is alapvető fejlődési iránya az intenzifikáció. Az intenzifikáció fő tényezőinek a tudományos-technikai forradalmat, az irányítás hatékonyságának és a művelődés, illetve a dolgozók szakképzettségének növelését tekinti. Nem annyira e tényezők egyenkénti vizsgálata, hanem dialektikus kölcsönhatásuk elemzése a könyv fő célja.
A tudomány, technika és irányítás ma egyre erőteljesebben integrálódó tendenciát mutat. E komponensek integrációja ma már valóságos folyamat, mely a fejlett országokban közvetlenül, a kevésbé fejlett technikai struktúrával rendelkezőkben közvetve érzékelhető. A szerző abból indul ki, hogy ez a folyamat általános, és szükségszerűen megy végbe mind a szocialista, mind a kapitalista világrendszerben. Ennek megfelelően arra törekszik, hogy tanulmányában kimutassa egyrészt e folyamat belső törvényszerűségeit, másrészt e folyamat és az össztársadalmi haladás kölcsön hatását a kapitalista, illetve a szocialista társadalmi viszonyok között.
A könyv komoly figyelmet szentel a társadalmi információnak mint az irányítás organikus részének. Ezen belül hangsúlyozza az információs folyamatok automatizálásának jelentőségét a népgazdaság számára. Ezt érdekes adatokkal illusztrálja.
A Szovjetunió népgazdaságában 1969-ben például a munkabérek kiszámításában nem kevesebb, mint 250 ezer ember működött közre. Kiszámították, hogy ha 1980-ig nem vezetik be az irányító munka automatizálását, számos ország egész munkaképes lakosságának csak az információ feldolgozásával kellene foglalkoznia. Hozzá kell tenni, hogy ez csak a termelés szférájára vonatkozik.
A könyv harmadik részének témája a "tudomány-termelés" rendszer irányítása. E rendszer legaktuálisabb problémájának is az intenzifikációt tartja a szerző, különösen a tudományos alkotás intenzifikációját.
A tudományos munka szervezési formáit illetően a szerző a mai tudomány legracionálisabb szervezeti formáinak a komplex kutatási programokat tekinti; Japán példáját vizsgálva ésszerűnek tartja a licencvásárlási politika felerősítését; szorgalmazza a KGST-országok együttműködését a tudományos kutatásban; a "tudományos termelési egyesülések" létrehozását ajánlja, amelyekben lassan elmosódik a határ a tudomány és a termelés között. Jelenleg - mint írja - a vállalatok nem minden esetben érdekeltek az új technika, új technológia bevezetésében, még kevésbé a tudományos jellegű kísérletekben.
A könyv negyedik része a művelődés, a képzés és a szaktudás növelésével foglalkozik. A szerző ezt a kérdést a maga komplexitásában vizsgálja, ezért elsősorban a sokoldalúan fejlett ember, az univerzális felkészültség kialakulásának optimális feltételeit elemzi. Vissza