Tanya a pusztán I-II.

Fülszöveg

Katajev ma már klasszikus-számba menő ifjúsági regénye: a "Távolban egy fehér vitorla" zárójelenetében Petya, a tanár kisfia és Gavrik, az árva halászgyerek a tengerparton állnak és nézik az egyre távolodó vitorláscsónakot, amelyen a börtönből az imént szökött Rogyion Zsukov, a forradalmár matróz menekül üldözői elől. Katajev új regénye a "Távolban egy fehér vitorla" folytatása, hősei is azonosak, csak éppen néhány évvel lettek idősebbek. Petya apja, Bacsej tanár úr időközben akarva-akaratlanul belesodródik a politikai eseményekbe: egy Tolsztojról mondott ünnepi beszédével kihívja maga ellen a felsőbbség haragját, és nyugdíjazzák. Egy rosszhírű magániskola tanára lesz, de még onnan is távoznia kell, s ekkor a nagynéni ötlete alapján gyümölcsöst bérel a család messzi a pusztában. A regény jelentős része - Bacsej tanár és két gyermeke európai útjának keretében - a külföldi orosz emigrációt mutatja be. Az író a "Távolban egy fehér vitorlá"-ból már jól ismert nagy megjelenítő készségével és stílusművészetével mindezt a gyerekek, elsősorban Petya és Pavlik szemével ábrázolja, s egyformán eleven emberi közelségbe tudja hozni az emigráció világát és az egykori Oroszországot.
A regény - akárcsak az előző kötet - hangulatos, kedves, szórakoztató olvasmány, azok közé a legértékesebb ifjúsági könyvek közé tartozik, amelyeknek gyerek és felnőtt számára egyformán van szép és mély mondanivalója. Vissza