Fél élet

Fülszöveg

„Néha a tengerparton, a rozoga hétvégi vendéglőben fogyasztottuk el vasárnapi ebédünket. A hely, bár a tengeri ételeket egyszerűen készítették el, kezdett népszerűvé válni. Valamelyest ki is pofozták. Amikor egy vasárnap megérkeztünk, éppen járólapokkal burkolták a helyiség padlóját. A nagydarab, világos szemű mulatt mester olyan gyönyörű kék-sárga arabeszkmintát rakott ki, hogy meglepetésünkben felkiáltottunk. Valami miatt - talán, mert nem végzett időben - a portugál tulajdonos épp ordítozott vele. Velünk és a többi vendéggel ugyanolyan udvarias volt, mint egyébkor, de aztán szerepet és modort váltva ismét kiabálni kezdett a burkolóval. A mulatt férfi minden üvöltésnél behúzta a nyakát, mintha megütötték volna. Izzadt, s úgy látszott, nem csak a melegtől. [...] Nem felelt az ordítozó vendéglősnek, akit egyébként fél kézzel a földhöz teremthetett volna: tette tovább a dolgát.
Anával utóbb megvitattuk, amit láttunk. Ana kifejtette: »A burkoló házasságon kívül született, alighanem az anyja lehet afrikai. Szinte biztos, hogy az apja portugál nagybirtokos. Az étterem tulajdonosa tudja ezt. A gazdag portugálok házasságon kívüli, mulatt gyerekeiket biztos szakmákra taníttatják: villanyszerelőnek, autószerelőnek, bádogosnak, asztalosnak, burkolónak. Bár a burkolók többsége Portugáliából való.« Nem válaszoltam Anának, de amikor időnként eszembe jutott a magas, verejtékező férfi megalázott tekintete - mint valami bélyeget, arcán hordozta születésének szégyenét -, elgondolkodtam: »Vajon kifogja felszabadítani ezt az embert? Ki áll bosszút érte?« Idővel más is vegyült ebbe az érzésbe, de a jelenet képe megmaradt bennem. Mintha burkolt figyelmeztetést kaptam volna, hogy valami történni fog." Vissza