Emlékeim

Előszó

Részlet:

"Költészetének korábban is a hazaszeretet volt az egyik legfőbb témaadója. Idevágó versei közül az 1839-ben keletkezett Magyartalan hölgyhöz például figyelemre méltó visszhangot és lelkesedést váltott ki a kortársakban, így Kazinczy Gáborban, aki magasztaló szavak kíséretében olvasta fel barátjának, Tóth Lőrincnek. A műben a hazaszeretet erkölcsi kategóriaként szerepel, puszta hiánya is meggyónni való erkölcsi vétség, amely alól bűnbocsánatot, feloldozást kell nyerni. Tőle függetlenül is népszerű téma volt ez reformkori irodalmunkban. Versek sorát ismerjük, amelyek a hazaszeretet ébrentartását a női nemtől várják: erre predesztinálja őket érzelemgazdagságuk és az a hagyományos felfogás, hogy elsősorban az ő hivatásuk - szűkebb és tágabb értelemben egyaránt - az otthonteremtés. Ezt az ideált találta meg Csapó Máriában is, ami - az azonos értékrend, ízlés és érdeklődés kötelékein túl - az egyik legfőbb motívuma volt szerelmük intenzitásának és tartósságának. (...) Vachott Sándor költeményeinek újabb gyűjteménye halála után nyolc esztendővel, 1869-ben jelent meg Tóth Lőrinc gondozásában és bevezető tanulmányával. Azóta versei csak antológiákban, alkalmi kiadványokban láttak napvilágot.
Esztétikai és erkölcsi értékekben egyaránt gazdag örökségét Gyöngyös ápolja a leghívebben. Róla nevezték el az utcát, ahol megszületett; szülőházát márványtáblával jelölték meg, amelyre öccsének, Vahot Imrének a nevét is fölvésték; 1983-ban az ő nevére keresztelték a helyi könyvtárat; a város alkotó értelmiség - például Alszeghy Zsolt, Stiller Kálmán, Hontert Rezső vagy Fülöp Lajos - sokat tett költői hagyatékának föltárásáért és népszerűsítéséért. Nem lankadó hűséggel, következetességgel és találékonysággal őrzi emlékét Vachott Sándor egykori iskolájának jogutóda, a Berze Nagy János Gimnázium.
E kötet közreadásával szülővárosa minden korábbinál nagyobbat törleszt abból az adósságból, amellyel egyik legtehetségesebb és leghűségesebb költő fiának tartozik." Vissza