Vadak és vadszárnyasok

Előszó

Részlet a könyvből:

"A Föld korához viszonyítva alig szemrebbenésnyi idővel - mintegy 20 000 évvel ezelőtt - Közép-Európában is tágas, füves térségek, végtelen tundrák és roppant őserdők voltak. Ezeken a területeken vadászott a hajdankor embere, hogy táplálékot szerezzen magának. Azóta a világ ura már régen kénye-kedve szerint nyesegetett kultúrsztyeppét csinált az egykori Édenkertből. Vadászat azonban még mindig van. Igaz, pusztán vadászzsákmányból ma már nem tudnánk fenntartani magunkat; Németországban 340 000 vadász évente pontosan 28 000 tonna vadhúst szállít a konyhákba. Az élelmiszeripar évi termelésének adataival összehasonlítva ez csupán csepp a tengerben, és látszólag szóra sem érdemes. Ennek ellenére a vadászatra nagyobb szükség van, mint valaha! Mivel Földünknek ezen a táján kihaltak a nagy ragadozók, félő, hogy vadászok nélkül a növényevők oly mértékben elszaporodnának, hogy hamarosan nem jutna elegendő táplálék nekik. A táplálékhiány pedig degenerációval, járvány szerűen fellépő betegségekkel, végül pedig egész fajok kihalásával járna. A képzett és felkészültségét nehéz vizsgán bizonyító vadász ezért a medve, a farkas és a hiúz érdekeit is képviseli. A német vadászati törvény előírja, hogy a vadásznak az adott területen gondoskodnia kell a fajokban gazdag, egészséges és arányos vadállomány fennmaradásáról és gondozásáról, azzal a kikötéssel, hogy e tevékenysége során nem okozhat kárt a mezőgazdaságban, az erdőgazdálkodásban vagy a halgazdaságban." Vissza