Előszó
Az idegent barokk hangulat fogadja Sopronban. Az óvárosban, amit a várkerület határol, nagyjából ugyanolyan kép tárul elénk, mint a budai várban vagy - hogy az ország másik feléből hozzak példát -...
Tovább Előszó
Az idegent barokk hangulat fogadja Sopronban. Az óvárosban, amit a várkerület határol, nagyjából ugyanolyan kép tárul elénk, mint a budai várban vagy - hogy az ország másik feléből hozzak példát - Eger központjában. Görbén kanyargó szűk utcáin a tizennyolcadik századi boltozatos kapubejárók fölött a jobbára kétszintes homlokzatokat alig néhány helyen szakítja meg egy-egy klasszicista, eklektikus vagy éppen a háborús foghíjakon emelt modern épület; inkább csak kuriózum a műemléki helyreállítás nyomán előkerült középkori falfestés, gótikus vagy reneszánsz kőkeret az ablakok körül.
Érthető a hasonlóság; a török hódítás után újraéledő ország a barokk jegyében tért magához...
De a látszat csal. Sopron más történet.
Ezt a várost ugyanis soha nem vette be a török; ostromolta ugyan, amikor Szulejmán 1523-ban Bécs ellen vonult, de csak a külső részeket és a környező falvakat dúlta fel. S a többi hódító sem járt több sikerrel: a település sem a császárnak, sem a kurucoknak nem engedett. Őrizte függetlenségét - már 1277-től szabad királyi város. (Az ezt tanúsító oklevelet a helyi levéltárban őrzik.)
Vissza 
