Vadászoknak, horgászoknak

Előszó

"A terített asztal mindig olyan oltár, amelynél a legtöbb ember szívesen áldoz", olvasható egy ismeretlen szerző 200 évvel ezelőtt írt szakácskönyvében. Ez a mottója Tolnai Kálmán ínycsiklandozó, lelki szemeinket gyönyörködtető, a gasztronómiai élvezetek orgiáját varázsoló szakácskönyveinek.
A vadhús igazi ínyencfalat, csak ünnepeken kerül a konyhára és nyújt élvezetet az asztal körül ülőknek. Az illatok, az ízek orgiája lengi körül a vadhúsételeket. A magyar konyha színeit bővíti, változatosságait segíti az elejtett vadból összeállított étrend.
A hal ízletes, tápláló, könnyen emészthető étel. Ezért kívánatos, hogy minél több kerüljön a terített asztalra. Ennek feltétele, hogy kellő mennyiségben álljon a szakácsok, szakácsnők, háziasszonyok rendelkezésére. A magyar halászat - a sporthorgászokon kívül elsősorban halgazdaságaink - a következő öt évben fokozza erőfeszítéseit, a húsprogram szerves részeként megteremti a halfogyasztás növekedésének előfeltételeit.
Az élelmezéstudomány világszerte foglalkozik a vad- és halhúsételek fogyasztásának tapasztalataival. Legutóbb például, egy német kórházban rendszeresen adnak halhúst a szívbetegeknek. A kutatások megállapították ugyanis, hogy az eszkimók azért nem szenvednek szívbajban, nem kapnak infarktust, mert többnyire halból készült ételeket fogyasztanak. Kérdés most az, hogy van-e a halhúsban olyan különleges anyag, amely védelmet nyújt az infarktus ellen, vagy egyszerűen csak azért előnyös táplálék, mert kevesebb zsiradékot, könnyen emészthető rostanyagokat tartalmaz a meleg vérű állatok húsánál.
Tolnai Kálmán könyvét azért ajánlom a sütést, főzést kedvelőknek, mert sokszázféle - tájanként jól ismert, másutt a feledés homályába tűnt - ételek elkészítési módjainak leírásával hasznos dolgozóinak. Mesteri kézzel bánik a rendelkezésre álló nyersanyagokkal, fűszerekkel, fantáziával alakítja az ünnepi asztalra kerülő halételek ízét, színét, formáját, illatát. Vissza