Vadászutakon

Előszó

Az utolsó három év alatt harmadik könyvem a Vadászutakon. Mind a három könyv ugyanazt a célt szolgálta: elvezetni az olvasót oda, ahol nagy a csönd, ahol az Örök Rendező békéje pihen erdőn, mezőn és vizeken. Ahol a természet dús kincseinek, fenséges képeinek és látványosságainak alázatos szemlélődésében olyan sokszor imára vezényelünk vadászútjainkon magunknak . . .
A csönd ott künt, amelyet hallgatunk, szebben beszél a város minden zajánál. Csak a lövések zaja háborítja néha, ami a vadászat kedvtelésének velejárója. De, ha nem szól a puska, a fegyver, lelkünk akkor is megtelik sok-sok gyönyörűséggel, kedves élménnyel és éppúgy a fölöttünkvalóság képzeletet is kifárasztó pazar értékeivel. A nemes vadász tehát odakünn unalomszőtte perceket nem ismer!
A vadászat lelkünket, gondolatvilágunkat szépíti, gazdagítja, természettudományi ismereteinket bővíti, az állat- és növényvilág szeretetét fejleszti. A vadász vadászik, de nem pusztít gonoszul! Alig tudunk arról, hogy valamelyik állatfaj a másikat kiirtotta volna. Az élet nagy nyugtalanja azonban, a földi világ fejedelme, az ember, a»homo sapiens« - igen! Az igazi vadászok, a vadász-eszménykép megszemélyesítői nem tartoznak ezek közé a »homo sapiens«-ek közé. Azért ne várja az olvasó, hogy könyvem minden lapján - a forgalomban lévő szóval élve - »futószalagon« kerüljön a vad terítékre . . . Vissza