Vaddisznóláz

Fülszöveg

Egy ember életében sokféle szerelem létezhet: szeretjük a házastársunkat, a gyermekeinket, a barátainkat, szívünk fel- fellángol, amikor egy kedves emlékre gondolunk. Egyfajta szerelmet érzünk akkor is, amikor teljes szívünkkel hódolunk annak a szenvedélynek, amely teljessé teszi létezésünket. Az írót ismerve nem lehet titok előttünk, hogy számára utóbbit a természet, az erdő illata, az állatok tisztelete és a vadászat szívdobogtató pillanatai testesítik meg. Mostani, legújabb kötetében azonban nem csupán a vadász szól hozzánk: az író kitárja előttünk múltjának képzeletbeli ajtaját, kézenfogja az Olvasót és elvezeti azon régi, számára mindmáig kedves és felejthetetlen helyekre, amelyek az erdő szerelmesévé tették őt. Személyesen találkozhatunk az író első kis erdei bará^ával, azzal az őzgidával, aki egy összetört szívű gyermek lelkét orvosolta; részesei lehetünk az első vadászat torokszorító izgalmainak; és az azon elválaszthatlan kapcsolatok létrejöttének, amelyek Szabó József... Tovább

Fülszöveg

Egy ember életében sokféle szerelem létezhet: szeretjük a házastársunkat, a gyermekeinket, a barátainkat, szívünk fel- fellángol, amikor egy kedves emlékre gondolunk. Egyfajta szerelmet érzünk akkor is, amikor teljes szívünkkel hódolunk annak a szenvedélynek, amely teljessé teszi létezésünket. Az írót ismerve nem lehet titok előttünk, hogy számára utóbbit a természet, az erdő illata, az állatok tisztelete és a vadászat szívdobogtató pillanatai testesítik meg. Mostani, legújabb kötetében azonban nem csupán a vadász szól hozzánk: az író kitárja előttünk múltjának képzeletbeli ajtaját, kézenfogja az Olvasót és elvezeti azon régi, számára mindmáig kedves és felejthetetlen helyekre, amelyek az erdő szerelmesévé tették őt. Személyesen találkozhatunk az író első kis erdei bará^ával, azzal az őzgidával, aki egy összetört szívű gyermek lelkét orvosolta; részesei lehetünk az első vadászat torokszorító izgalmainak; és az azon elválaszthatlan kapcsolatok létrejöttének, amelyek Szabó József tollát időről-időre írásra késztetik.
Hajnal sokunk számára csupán egy szükséges rossz, amikor az ébresztő rikácsoló hangja megtöri az este selymes varázsát. Szabó József szótárában a hajnal új értelmet nyer: egy jóságos télapó zsákjára hasonlít, ami telis-tele van remélt izgalmakkal és elfojtott vágyak beteljesülésével. Ellentétben a mai világ felszínességével, a könyv, amelyet az Olvasó a kezében tart, arra tanít bennünket, hogy a jövő kutatása helyett éljünk meg a pillanat izgalmas varázsát, hogy azok idővel múltunk kincsesládájának értékeit gyarapíthassák. És hogy hol lelhetjük meg ezen izgalmakat? Hallgassuk a hajnal gyengéd szellőjének suttogását, a fák lombkoronáinak titokzatos susogását, legyünk figyelmesek a csonttollúak tereferéjére, az állatok surranásának lágy neszére
„Mellém szállt ma az erdő sóhaja, betakar minket csillagok szózata." Vissza