Fülszöveg
"Losonc virágzó kereskedelmét igen kedvező földrajzi fekvésének köszönhette. A munkamegosztást nem egyes eltérő társadalmi összetételű és foglalkozású közösségek, városok és falvak, hanem az eltérő éghajlati és földminőségi feltételek miatt, különböző gazdálkodású térségek között vált jellegzetessé. A felföldek népei a kedvezőtlen természeti viszonyok miatt nem tudták megtermeszteni kenyérgabona-, sertéshús-, gyapjú-, bor-, gyümölcsszükségletüket, amit az alföldiek bőségben és feleslegben piacra tudtak vinni. Ezzel szemben az alföld lakosai hiányt szenvedtek sóban, vasáruban, épület- és szerszámfában, agyagedényekben, finom szövetekben, amit a felföldiek a téli hónapokban, szorgos háziiparosként elő tudtak állítani, és termékeiket vásárra vitték. A nyári aratás és nyomtatás, valamint a szőlőkapálás, igen munkaigényes tevékenységek lévén, a felföldek népei - szlovákok, ruszinok, bakonyi, mecseki németek és erdélyi románok egyaránt - évente részes- és napszámosmunkát vállaltak, melyek...
Tovább
Fülszöveg
"Losonc virágzó kereskedelmét igen kedvező földrajzi fekvésének köszönhette. A munkamegosztást nem egyes eltérő társadalmi összetételű és foglalkozású közösségek, városok és falvak, hanem az eltérő éghajlati és földminőségi feltételek miatt, különböző gazdálkodású térségek között vált jellegzetessé. A felföldek népei a kedvezőtlen természeti viszonyok miatt nem tudták megtermeszteni kenyérgabona-, sertéshús-, gyapjú-, bor-, gyümölcsszükségletüket, amit az alföldiek bőségben és feleslegben piacra tudtak vinni. Ezzel szemben az alföld lakosai hiányt szenvedtek sóban, vasáruban, épület- és szerszámfában, agyagedényekben, finom szövetekben, amit a felföldiek a téli hónapokban, szorgos háziiparosként elő tudtak állítani, és termékeiket vásárra vitték. A nyári aratás és nyomtatás, valamint a szőlőkapálás, igen munkaigényes tevékenységek lévén, a felföldek népei - szlovákok, ruszinok, bakonyi, mecseki németek és erdélyi románok egyaránt - évente részes- és napszámosmunkát vállaltak, melyek révén beszerezhették kenyérgabona-szükségletüket. Az alföldek és a hegyvidékek érintkezési sávjában, a településföldrajz által "köztes övezetnek" nevezett vidékeken, Magyarországon is kialakult az árucserére, vásárokra, fuvarozásra és céhes iparra szakosodott városok, mezővárosok sora. Ilyenek voltak Pozsony, Nyitra, Dunaszerdahely, Érsekújvár, Vágújhely, Léva, Ipolyság, Balassagyarmat, Losonc, Rimaszombat, Rozsnyó, Gyöngyös, Miskolc, Tokaj, Kassa, Szepsi, Sátoraljaújhely, Ungvár, Munkács, Szatmárnémeti, Nagyvárad, Arad, hogy csak a legfontosabbakat említsük. E városokban főleg a népes vásárokon találkozott és cserélődött egymással a különböző népek eltérő anyagi és szellemi kultúrája, értéknormái. Ilyen köztes övezeti város volt Losonc is a XVII. század végétől a XIX. század végéig."
Pázmány Béla
A "Felvidék Debrecene" elnevezést a reformkorban kapta Losonc, utalva e nem nagy népességű város kivételesen pezsgő gazdasági és kulturális életére, híres oktatási intézményeire, szellemiségére.
Hogyan vált jelentős központtá Losonc? Miként alakult népessége, hogyan formálódott intézményrendszere, mely politikai események hatására, milyen változások következtek be polgárai mindennapi életében az új- és a legújabb korban? E kérdésekre keresik a választ a kötet szerzői dolgozataikban, melyek némelyike tudományos apparátust felvonultató szakmunka, de megkapó erővel ható visszaemlékezés is található közöttük.
Vissza 
