Tűz és víz

Előszó

Az ügyvédi iroda várószobájának ablakai a Hyde Parkra nyíltak. Lentről felhallatszott a Bayswater Road örökös lármája, a kígyózó autósorokból úgy emelkedtek ki az emeletes piros autóbuszok, mint színes elefántok a dzsungelben vonuló termeszhangyák közül. Negyedórája várt már, hogy az ügyvéd fogadja. Egyedül volt a régies ízléssel berendezett várószobában. A magastámlájú kényelmetlen karosszékek egyikében ült öt percig, azután felállt és a nyitott ablakon át nézte a Hyde Park fáinak üde zöldjét. Meleg volt. Szokatlanul meleg augusztusra virradt London már hetekkel ezelőtt és a napos idő azóta is kitartott, mintha a természet, valamilyen kozmikus véletlen következtében, összetévesztette volna Londont a francia Riviérával. Ismét visszaült a karosszékbe. Az ovális mahagóni asztalról felemelt egy Esquire-1. A címoldalról ultramodern síruhát viselő nő és férfi nézett rá, havas tájból. Vajon az ügyvédi irodák és a fogorvosi rendelők részére külön gyártanak-e elavult képeslapokat, gondolta fanyarul és közben órájára pillantott. Most már igazán szólhatnának. Igaz, nem jelentette be előre, hogy beszélni akar Mr. Wrigh-tel, ez pedig Angliában megbocsájthatatlan bűnnek számít. De váratlanul döntött, a pillanat hatása alatt, nem volt se kedve, se ideje, hogy szóljon titkárnőjének, csináljon részére „appointment-et, ahogyan az angolok, kellő tisztelettel, az előre megbeszélt találkozók időpontját nevezik. Vissza