Szög a zsákból

Fülszöveg

Vajda Mihály filozófus, a Budapesti Iskola egykori tagja, Lukács György tanítványa emlékirataiban végigjárja gondolkodása alakulásának útját: szembenéz egykori hiteivel és kiábrándulásaival, kompromisz-szumaival és kísértéseivel, barátságaival és e barátságok széthullásával, s mindezt friss humorral, nagy adag öniróniával és mély bölcsességgel teszi. A holokauszt-túlélő elhallgatásokkal és félelmekkel teli gyerekkora, '56 és '68 traumája, a Kádár-kor értelmiségének dilemmái, a menni vagy maradni állandóan a levegőben lógó kérdése, a rendszerváltás körüli évek reményei és kudarcai mind ott sorakoznak e gazdag életút leírásában. A kötetben olvasható az a nagyinterjú is, amelyet tanítványa és barátja, Kardos András készített Vajdával a Budapesti Iskola felbomlásától a rendszerváltásig tartó időszakról. Jegyzetek, annotált névmutató és gazdag képanyag teszi teljessé közelmúltunknak ezt az egyedülálló perspektívából megírt történetét.
Vajda Mihály filozófus, egyetemi tanár Budapesten... Tovább

Fülszöveg

Vajda Mihály filozófus, a Budapesti Iskola egykori tagja, Lukács György tanítványa emlékirataiban végigjárja gondolkodása alakulásának útját: szembenéz egykori hiteivel és kiábrándulásaival, kompromisz-szumaival és kísértéseivel, barátságaival és e barátságok széthullásával, s mindezt friss humorral, nagy adag öniróniával és mély bölcsességgel teszi. A holokauszt-túlélő elhallgatásokkal és félelmekkel teli gyerekkora, '56 és '68 traumája, a Kádár-kor értelmiségének dilemmái, a menni vagy maradni állandóan a levegőben lógó kérdése, a rendszerváltás körüli évek reményei és kudarcai mind ott sorakoznak e gazdag életút leírásában. A kötetben olvasható az a nagyinterjú is, amelyet tanítványa és barátja, Kardos András készített Vajdával a Budapesti Iskola felbomlásától a rendszerváltásig tartó időszakról. Jegyzetek, annotált névmutató és gazdag képanyag teszi teljessé közelmúltunknak ezt az egyedülálló perspektívából megírt történetét.
Vajda Mihály filozófus, egyetemi tanár Budapesten született 1935. február 10-én
„ most meg aztán ez az ötlet, hogy mi az élcsapat tagjaként majd beleszólhatunk a nem-tudom-mibe - mindez mából nézvést arra enged következtetni, hogy amolyan szégyenlős kurvaként azért csak-csak be akartunk illeszkedni. Nem láttunk más lehetőséget. De nem tudom, hogy pontosan fejezem-e ki magamat. Hiszen ha egyszer be akartunk illeszkedni, miért éppen akkor fogtunk hozzá? Korábban is megtehettük volna. Csak le kellett volna tennünk a garast a munkás-paraszt forradalmi kormány mellett, és amellett, hogy igenis helyes volt a szovjet beavatkozás, mert az eleinte talán jogos felháborodás ellenforradalomba ment át. Nem hiszem, hogy ez ne lett volna elég. De mi nem voltunk hajlandók erre a lépésre. Különösen nem a Nagy Imre-per után. Nagy Imre és társai kivégzése után. El voltunk keseredve, jóllehet semmiféle nyilvános fellépésre nem szántuk el magunkat. Esténként összejártunk, és ittunk. A Wódka Wyborowából harmincöt forint volt egy üveg." Vissza