Fülszöveg
"Sokat gondolkozom azon, hogy vajon miért beszélt nékem annyi sok mindent nagyapó? Azért-e, hogy feledkezzem meg az iskoláról, vagy az ottani játszótársakról? Vagy azért, mert azt, amit ő mesélt, azt hasznosnak tartotta, és hogy én is tanuljam meg tőle? Vagy pedig azért, hogy egy feledhetetlen, soha el nem múló emlékként maradjon az ő beszéde? Hiába tűnődöm ezen, hiába szeretném megkérdezni, nincs, ki feleletet adjon nékem.
Én rá is voltam szokva arra, hogy mindig kérdezősködtem. Nagyapó, mikor a bocskorait elvette, a kapcáit a kürtő alján csüngő spárgára terítette, hogy száradjanak meg, én kérdeztem: Nagyapó, maga tud-e ezerráncú bocskort fűzni? Így felelt nagyapó: Igen. Én csak azt nem szeretem, mert a ráncát, ahol kivágják, ott a víz könnyen bémejen."
A szavak nem vesznek el. A valóban fontosak soha, hanem igévé, Isten teremtő igéjének visszhangjává nemesednek, s velünk maradnak. Régi öregek, nagyapók és nagyanyók csak kimondják, s az ige unokákban, dédunokákban rezonál tovább,...
Tovább
Fülszöveg
"Sokat gondolkozom azon, hogy vajon miért beszélt nékem annyi sok mindent nagyapó? Azért-e, hogy feledkezzem meg az iskoláról, vagy az ottani játszótársakról? Vagy azért, mert azt, amit ő mesélt, azt hasznosnak tartotta, és hogy én is tanuljam meg tőle? Vagy pedig azért, hogy egy feledhetetlen, soha el nem múló emlékként maradjon az ő beszéde? Hiába tűnődöm ezen, hiába szeretném megkérdezni, nincs, ki feleletet adjon nékem.
Én rá is voltam szokva arra, hogy mindig kérdezősködtem. Nagyapó, mikor a bocskorait elvette, a kapcáit a kürtő alján csüngő spárgára terítette, hogy száradjanak meg, én kérdeztem: Nagyapó, maga tud-e ezerráncú bocskort fűzni? Így felelt nagyapó: Igen. Én csak azt nem szeretem, mert a ráncát, ahol kivágják, ott a víz könnyen bémejen."
A szavak nem vesznek el. A valóban fontosak soha, hanem igévé, Isten teremtő igéjének visszhangjává nemesednek, s velünk maradnak. Régi öregek, nagyapók és nagyanyók csak kimondják, s az ige unokákban, dédunokákban rezonál tovább, s válik a földi lét fundámentomává. Tankó Mónus Berta írása e titokzatos igefolyam vonzásában született. A kígyózó betűsor elindult a kőből rakott gyimesi hegyek közül, el Jávárdi patakából, Berta néni boronafalú kajibájából, hogy most már e könyv lapjairól szóljon tovább mindazokhoz, akik nyitott szívvel vágyakoznak az örökké megmaradó szavak titkára.
"Kezdetben vala az Ige Istennél vala, és Isten vala az Ige. Ez vala kezdetben az Istennél. Mindenek őáltala lettek, és nála nélkül semmit nem lett, a mi lett. Őbenne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága." (Jn 1,1-4)
Vissza 
