Vak akarat és önző DNS

Fülszöveg

Georg Klein Vak akarat és önző dns című esszégyűjteménye először 200i-ben jelent meg magyarul. A Harmadik látogatás Peter Nollnál című írással kibővített új kiadás egy izgalmas önéletrajzi esemény megörökítésével bővíti a súlyos témákban és gondolatokban gazdag válogatást. A szerző az életét fenyegető veszedelmes helyzetben a gondolkodásnak ugyanazzal a mélységével és eleganciájával néz szembe a halállal, mint ahogy a többi írásában a genetika, a sejtbiológia, a kultúra, az irodalom, a történelem, egyszóval az élet örökké aktuális kérdéseivel.
„A könyv nagyszerű. Nem azért, vagy nem csak azért, amit majd ismét el fognak róla mondani, okos szamárságokat, hogy a tudós a költészet bűvöletében, a két kultúra, meg hogy a szerző tud írni, stb. stb. Nekem ez a könyv azért fontos, mert ez egy szabad ember könyve. Egy olyan emberé, akit nem tett vakká és gőgössé a tudás, hogy minden kérdés megválaszolására képesnek higgye magát, de egy olyané is, aki a kozmosz végtelen ötletgazdagságát... Tovább

Fülszöveg

Georg Klein Vak akarat és önző dns című esszégyűjteménye először 200i-ben jelent meg magyarul. A Harmadik látogatás Peter Nollnál című írással kibővített új kiadás egy izgalmas önéletrajzi esemény megörökítésével bővíti a súlyos témákban és gondolatokban gazdag válogatást. A szerző az életét fenyegető veszedelmes helyzetben a gondolkodásnak ugyanazzal a mélységével és eleganciájával néz szembe a halállal, mint ahogy a többi írásában a genetika, a sejtbiológia, a kultúra, az irodalom, a történelem, egyszóval az élet örökké aktuális kérdéseivel.
„A könyv nagyszerű. Nem azért, vagy nem csak azért, amit majd ismét el fognak róla mondani, okos szamárságokat, hogy a tudós a költészet bűvöletében, a két kultúra, meg hogy a szerző tud írni, stb. stb. Nekem ez a könyv azért fontos, mert ez egy szabad ember könyve. Egy olyan emberé, akit nem tett vakká és gőgössé a tudás, hogy minden kérdés megválaszolására képesnek higgye magát, de egy olyané is, aki a kozmosz végtelen ötletgazdagságát nem tekinti fölmentésnek a kutatás fegyelmező kényszere alól. Világodban helye van a rendnek, a dolgok szerkezetének, és az élet rendetlenségének, annak a vad kalandregénynek, melynek mindannyian többnyire és végül is veszendő szereplői vagyunk, de néha diadalmas győztesei is, ha máshogy nem, hát azzal, hogy megértjük azt, ami történik velünk. Ez nagyon kevés és nagyon sok. Föltehetőleg a legtöbb, ami embertől és emberiségtől telik. Megőrizni anyánk emlékét - a közelítő semminek. Korlátolt, ostoba, dacos, gyönyörű program. Könyved regény, egy ember és egy gondolkodás regénye, izgalmas marasztaló olvasmány.
Orbán Ottó (2001)
„Az utóbbi napok estéit Vak akarat és önző dns című könyved olvasásával töltöttem. Nagyon nagy élmény volt, s a szónak nem csupán intellektuális, hanem érzelmi értelmében. Hosszú idő óta nem ragadták meg bennem ilyen mélyen a naiv olvasót. Mintha az ember folyamatosan olyan dolgokat ismerne föl, amelyek felismerésére tudásának hiányai miatt, elvileg nem is lenne képes. Mintha az olvasás idejére te helyettesítenél engem, én helyezkednék beléd. Egyszerre két lehetetlenség.
Furcsa, de eddig nem vettem észre, hogy esszéidet olyan tévedhetetlen érzelmi direktség jellemzi, ami a tudományos távolságtartás nagy terében van elhelyezve. Naiv olvasóként nem vagyok hát a puszta intellektusomra bízva, hanem mintegy közösnek gondolt érzelmi adottságainkon megtámaszkodhatom. Ezt szoktam én az emberi egyenlőség szenzuális alapjának nevezni, az egyetlen olyan tudatszintnek, amelyen az emberek jobbára valóban nem különbözők. Ezt a szintet jól eltaláltad. Ami azt jelenti, hogy amikor a szövegeidet olvasom, akkor nem a nem tudásomba vagy a tudatlanságomba vagyok kilökve, hanem az érzelmi azonosulás lehetősége miatt a te tudásodra bízom magam. Ami érzelmileg megragad, azt intellektuálisan is könny ebben felfogom, holott folyamatosan olyan dolgokról van szó, amelyeket elvileg meg sem érthetnék. És részleteiben továbbra sem értek.
Köszönöm a könyvet, köszönöm az élményt.
Nádas Péter (2001) Vissza