Valaki a ködben

Fülszöveg

A váratlanul elhunyt, tehetséges, fiatal író posztumusz kötete a hagyatékban talált elbeszéléseket és novellavázlatokat gyűjti össze. Sipkay Barna, a szabolcs-szatmári táj szerelmese ezekben a - tartalomban és ábrázolásmódban is eddigi írásaitól eltérő - novelláiban azokról az emberekről ír, akik a táj, a vidék gyakran fojtogató légkörében küszködnek az emberi felelősség, az élet legemberibb céljainak problémáival. A Valaki a ködben című novella szuggesztíven állítja elénk a kisváros eseménytelen szürkeségének ködében a tenni vágyó embert, aki úgy véli, segélykiáltást hall. A novella végén kiderül, hogy ez a kiáltás a szorongásokkal teli ember belső kiáltása volt csak, de a megoldatlan gondolataival küzdő embert rövid időre mégis kizökkentette az eseménytelenség elviselhetetlen légköréből. Kiemelkedő írása a kötetnek a Valamikor egy tónál c. elbeszélés, melyben egy öreg halász a kis unokáját ért baleset miatti gyötrődéséből úgy akar kiszabadulni, hogy a városkában bolyongva mindenkinek elmeséli az esetet, menekülvén akarván kínzó bűntudatától. Így, öntudatlanul jut el addig a rég feledésbe ment történetig, hogy a felszabadulás napjaiban földesura halastavát védve, három ember közvetett gyilkosává vált. Erre a tettére immár nem kap felmentést, még akkor sem, ha unokáját történetesen sikerül is az életnek megmenteni.
"Ember! Téged szeretni annyi, mint szeretni az egész világot." Ez a mottó jelzi a novellagyűjtemény belső tartalmának forrását, az igazi, szocialista humánumot, amely Sipkay Barna alakját hús-vér emberekké, hétköznapi problémáikat szorongatóan izgalmassá teszi. Vissza