Valami nincs sehol

Előszó

Mikor hal meg egy költő és mikor, hogyan születik újra a megtartó emlékezetben, a mindenségjáró lélek mikor öleli vissza őt magához a felejtés elveszejtő bugyraiból - az idő meglepetései közé tartozik. Hiszen, sok-sok élete van a műnek, ha emberi érték, érvényesség hordozója. A tetszhalál s a fel-felemelkedés belőle mindig is kísértette az alkotókat és alkotásaikat. Ne legyünk hát könnyelmű pártfogói a felejtésnek, a divatok makacs rögeszméinek, miket mindig eltöröl az idő. Hallgatózzunk csak bele a mindenségbe, a folyamatos időbe, a végtelen tágasságaiba, s akkor megszólal bennünk is az a hang, mellyel a költő korát és az őt túlélő időt szólongatta.
Nem kell nekünk Váci Mihályt megvédenünk - csak ne fosszuk meg magunkat tőle. Nem kell a múltat átfestenünk - csak ne tagadjuk ki az ismereteinkből. Nyissunk teret a dolgoknak, hogy minden valós értékei szerint kerüljön a helyére. Ami élni képes, megél ellenünkre is. Ami örök, az túlél bennünket is. Ne idegenkedjünk egy monumentális romantikus lélek hatalmas lelkesedés-íveitől. Ismerjük meg őt, többet nem tehet értünk.
A költők megvívják az idő harcát pártfogásunk nélkül is. A kérdés csak az: mivé leszünk, ha nélkülük lépünk a jövő fehér falai közé? Vissza

Fülszöveg

... Néhány tehetséges fiatalabb költő kifejezetten naggyá nőtt ebben az évtizedben. Ezt persze manapság, amikor az agresszív középszer uralkodik és a similis simili gaudet elve szerint ítélkezik, eretnekség hangoztatni. Mindazonáltal mi az olvasóra bízzuk a döntést: a hatvanas évek népszerű költőit - akik közül most hármat „élesztünk újra" - ítélje meg ő. Hamar rájön majd, hogy mennyire nevetséges és igaztalan az a vád, miszerint Váci Mihály, Simon István és Garai Gábor „udvari költők" lettek volna. Sőt!

Egy könyvkiadással foglalkozó ember számára nem lehet nagyobb öröm, mint hozzájárulni - a betű erejével is - az értékek megőrzéséhez. Számomra ez most fokozottan igaz, hiszen verseskötet kerül az olvasó kezébe, verseskötet - mely felidéz és emlékeztet. Időtói és napi politikától függetlenül, a költemény erejében bízva - ez a szándék vezetett a kötet életrehívásakor. Remélem maradandó élményt ad a magyar líra e három jelentős alakjának költészete a régi és új befogadóknak egyaránt. Ezt kívánom és ebben bízom.
A kiadó

Baranyi Ferenccel - aki több mint negyven éve barátom - gyakran emlegetjük korán eltávozott kortársainkat, akiket szerettünk és tiszteltünk: Váci Mihályt, Simon Istvánt, Garai Gábort. Magam is - mint a Versbarátok Köre szervezője - sok forró hangulatú találkozóra kísértem őket és persze Arató Károlyt, Demény Ottót, Fodor Andrást, Ladányi Mihályt, Ratkó Józsefet, az idősebbek közül Zelk Zoltánt, Benjámin Lászlót, Csanádi Imrét. Mint kiadó - „a könyvszakma kis öregje" - sokáig ábrándoztam is egy antológiáról: Heltai Jenő után „Elfelejtett költők mosolya" lett volna a címe. Nekem aztán nem volt bátorságom (pénzügyileg) belevágni, de a Papirusz Booknak és Baranyinak hála Isten volt. Ha nem is testesebb kötetekben, de folyamatosan akarják megjelentetni közelmúltunk méltatlanul elfeledett költőinek legjobb verseit. S hátha egyszer sor kerül feledhetetlen prózaíró barátaink és kortársaink (Gerelyes, Simonfly, Kamondy - nem folytatom, sajnos egyre hosszabb a névsor) újrafelfedezésére is. Irigylem Kemény András és Bárányi Ferenc vállalkozását - s örülök, hogy belevágtak.
Köves József Vissza