Választási Hírlevél 1994/3.

Előszó

Az Országos Választási Bizottság megalakulásával kiteljesedni látszik annak az intézményrendszernek a végleges szerkezete, amely a választás legfelső, állami szintű irányítására, koordinálására jött létre. Mára már a pártok aktivitása is érezhetően fokozódik, bár a kampány valódi kezdete csak március elejére várható. Március első hetében jut el ugyanis a választópolgárokhoz az az „ajánlási szelvény" (népszerűen a „kopogtatócédula"), amelynek „begyűjtése'' az egyéni választókerületekben való indulás kiindulópontja. A választási törvény rendelkezései értelmében ugyanis a jelöltség elnyeréséhez legalább 750 választópolgárnak az aláírásával hitelesített ajánlása szükséges. Ha gondolatban eljátszunk a képviselőjelöltek indulási esélyeivel, akkor azt láthatjuk, hogy kb. 6,5 millió választópolgárra számítva mintegy 8500jelölt lenne maximálisan állítható abban az esetben, ha a 176 egyéni választókerületben minden induló éppen a minimális 750 ajánlószelvényt gyűjtené be.
Ehhez a kalkulációhoz tartozik az is, hogy ha az induló pártok mindegyike az összes választókerületben indítani kívánná jelöltjeit, abban az esetben mintegy 50 párt indulásával lehetne számolni. A valóság természetesen nem ezt a fikciót modellezi, de az 50 színre lépő párt immár valószínűsíthető. Csökkentheti ezt a számot az egyes politikai, de mindinkább alkotmányjogi megfontolások következtében létrejövő különböző választási szövetségek megjelenése. Mivel a közös vagy kapcsolt listát indító pártok nem kaphatnak mandátumot abban az esetben, ha az országosan összesített érvényes szavazatoknak pártonként legalább 5%-át, 3-nál több párt esetén pedig együttesen legalább 15%-ot nem értek el, ezért többen is új megoldásokon törik a fejüket. Egyes elgondolások szerint, ha nem közös vagy kapcsolt lista fűzi össze a kisebb pártokat, hanem több párt (legalábbis a választás időszakára) egyetlen, új pártként jegyezteti be magát, abban az esetben az említett 5%-os limit nem lenne érvényes rájuk... Ami mindebből a „Választási Hírlevél"-re háruló feladat, az azoknak a folyamatoknak a figyelemmel kísérése, amelyek alapján világosan megkülönböztethetőek az önálló pártprogramok, az egyes választási koalíciós elképzelésektől, illetve „kvázi egy párttá fuzionálódott" sokpárti koncepciótól. Természetesen nem mindig egyértelmű ez a helyzet, de ezzel a gondjával nincs egyedül a Szerkesztőség. Vissza