Fülszöveg
A kötet tanulmányai a magyar irodalmi régiókkal, a magyar-magyar kapcsolatokkal, a trianoni békeszerződés következményeivel és hasonló kérdésekkel foglalkozik. Olyan erdélyi írókról rajzol képet, akik ezeket az egyetemes magyar nemzeti gondokat kifejezték és keresték megoldásukat. A tanulmányok nem csupán a tudományos értelmiségnek szólnak, hanem bárkinek, aki érdeklődik nemzeti irodalmunk és ezen belül az erdélyi magyar irodalom iránt. A könyv megjelenését időszerűvé teszi a nemzeti összetartozás erősítésének stratégiája, az egyetemes magyar kultúra népszerűsítése, ennek keretében olyan erdélyi írókra és tudósokra hívja fel a figyelmet, mint Bánffy Miklós, Mikó Imre, Jancsó Elemér, Szabó T. Attila és az erdélyi származású Asztalos Miklós.
A tanulmányok az elmúlt másfél-két évtizedben készültek, magyarországi és erdélyi folyóiratokban jelentek meg.
forradalomban, 1956 után a Mefesz (Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egységes Szövetsége) országos elnökségének tagja volt. A...
Tovább
Fülszöveg
A kötet tanulmányai a magyar irodalmi régiókkal, a magyar-magyar kapcsolatokkal, a trianoni békeszerződés következményeivel és hasonló kérdésekkel foglalkozik. Olyan erdélyi írókról rajzol képet, akik ezeket az egyetemes magyar nemzeti gondokat kifejezték és keresték megoldásukat. A tanulmányok nem csupán a tudományos értelmiségnek szólnak, hanem bárkinek, aki érdeklődik nemzeti irodalmunk és ezen belül az erdélyi magyar irodalom iránt. A könyv megjelenését időszerűvé teszi a nemzeti összetartozás erősítésének stratégiája, az egyetemes magyar kultúra népszerűsítése, ennek keretében olyan erdélyi írókra és tudósokra hívja fel a figyelmet, mint Bánffy Miklós, Mikó Imre, Jancsó Elemér, Szabó T. Attila és az erdélyi származású Asztalos Miklós.
A tanulmányok az elmúlt másfél-két évtizedben készültek, magyarországi és erdélyi folyóiratokban jelentek meg.
forradalomban, 1956 után a Mefesz (Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egységes Szövetsége) országos elnökségének tagja volt. A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Intézetének gyakornoka lett, 1959-ben letartóztatták, egyhónapos vizsgálati fogság után a tököli internálótáborban tartották fogva, a tábor felszámolása után 1960 májusában szabadult, majd egy esztendeig rendőri felügyelet alatt állt. Általános iskolákban volt óraadó tanár, később az újpesti Gépipari Technikum tanára lett. 1965-ben térhetett vissza a kutatóintézetbe, ahonnan 2005-ben mint igazgatóhelyettes ment nyugdíjba. A rendszerváltozás után több társadalmi testületben kapott vezető megbízást, elnöke lett a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának (az Anyanyelvi Konferen-ciának), 1995 és 2001 között a Magyar írószövetség, 2002 és 2007 között az Illyés Közalapítvány elnöke volt. Az irodalom-tudomány kandidátusa, majd akadémiai doktora. Számos kitüntetésben részesült, 1989-ben Akadémiai Díjat, 1991-ben József Attila-díjat, 2003-ban Széchenyidíjat kapott. Eddig több mint száz önálló munkája jelent meg, a Felsőmagyarországi Kiadónál közre adott legutóbbi munkája, a Példázatos krónikák 2009-ben és Varázslat és hatalom címmel 2013 esztendőben látott napvilágot.
Pomogáts Béla irodalomtörténész 1934. október 22-én Budapesten értelmiségi családban született. A budapesti Piarista Gimnáziumban, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészkarán végezte tanulmányait. Részt vett az ötvenhatos
Vissza 
