Közgazdasági Szemle 1990. március

Előszó

Részlet a könyvből:
Gondolatok a strukturális válságról
A gazdasági szerkezetet nem a pillanatnyi ágazati arányok határozzák meg, hanem az azt újjátermelő, kialakult áru- és jövedelemkapcsolatok. A mai magyar gazdaságban sok olyan jövedelmi és árukapcsolat van, amely torz, alacsony hatékonyságú struktúrát termel újjá, illetve amelynek révén jövedelmek és erőforrások a gazdaságból kivonásra kerülnek. Ezek a kapcsolatok részben külsők, részben belsők. A külső kapcsolatok közé tartozik a nagyarányú tőkejövedelem- (kamat-) kivonás, valamint az a jövedelemkivonás, amely a torz és diszkriminatív külkereskedelmi árarányokon keresztül történik. A belső jövedelemátcsoportosítás részben a költségvetésen keresztül történik — a hatékony ágazatoktól a veszteségesekhez —, részben a decentralizált szférában a veszteséges és a jövedelmező tevékenységek központilag kialakított szervezeti összekapcsolásával. Következtetésként az egymástól alapvonásaikban különböző piacok eltérő kezelését, továbbá az intézményi és szervezeti rendszer hatékonyságrontó elemeinek felszámolását javasolja a szerző.
A gazdasági szerkezet konvencionális értelemben általában ágazatok, iparágak, régiók arányaival, ezeknek a nemzetgazdaság termeléséből, foglalkoztatottjaiból, beruházásaiból, állóeszközeiből való részesedésükkel jellemezhető. Van azonban a struktúrának egy mélyebb jelentése, amely nem arányokat, hanem kapcsolatokat ragad meg. Ebben az értelemben egy gazdaság struktúrája azt fejezi ki, hogy benne milyen belső kapcsolatok, milyen irányú áru-, pénz- és jövedelemáramlások alakultak ki, ezek hogyan termelődnek újra, milyen eltolódások mennek végbe bennük. A struktúra lényegét, átalakulásának irányait e kapcsolatok, áramlatok talán jobban fejezik ki, mint egy pillanatnyi szerkezet, hiszen a rendszer dinamikáját, perspektíváit is képesek jellemezni.
Vissza