Vallás és hagyomány

Fülszöveg

Ez a könyv vallás és hagyomány kapcsolatáról szól. A vallási alakzatok történeti formái mindenkor hagyományosak: alapításra hivatkoznak, szentnek tekintett iratok gyűjteményét használják, kultikus és gyakorlati tradíciót őriznek, tanaikat mindezek alapján és egységében határozzák meg. Másfelől a hagyomány fogalma ugyancsak vallási jellegű. Végiggondolva a mai emberiség életét meghatározó hagyományok körét, azt látjuk, hogy a legmélyebben ható, a legrégibb és a legszilárdabb tradícióelemek jellegüket tekintve vallásiak.
E kötet vallás és hagyomány filozófiailag értett kapcsolatáról szól; benne nem általában a vallásról, hanem a vallás filozófiai felfogásáról esik szó; és nem általában a hagyományról, hanem a gondolkodás hagyományának néhány fontos eleméről. A könyv konklúziója szerint a valódi filozófiai gondolkodás mindenkor vallásfilozófiai, vagyis a vallásra irányul, és végső soron a vallásból fakad.
Mezei Balázs (Phd. habil.) a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Elméleti Filozófiai Tanszékének vezetője. Fő kutatási területe a kortárs és a történeti vallásfilozófia, valamint a 20. századi német, francia, és angol fenomenológiai gondolkodás. Főbb publikációi az elmúlt tíz év során e két témában jelentek meg. Legutóbbi kötetei: A lélek és a másik: Jan Patocka és a fenomenológia (Budapest: Atlantisz 1998); The Four Phases of Philosophy (Barry Smith-szel közösen, Amszterdam: Rodopi 1999); A hang metamorfózisa (Budapest: Kortárs 2001). Vissza