Előszó
Több éve már, midőn egy hangtalan, puszta nyári délután belépett hozzám - Nagyváradon - gróf Teleky Sándor, a vitéz, a hires honvédezredes.
Mint egy tavaszi napsugár, ugy hatott komor...
Tovább
Előszó
Több éve már, midőn egy hangtalan, puszta nyári délután belépett hozzám - Nagyváradon - gróf Teleky Sándor, a vitéz, a hires honvédezredes.
Mint egy tavaszi napsugár, ugy hatott komor lelkivilágomra a gróf ur nyájas biztató szava.
Mert látva küzködő életem s tudva, hogy értek a főzéshez - kérdé: mért nem irok egy eredeti magyar szakácskönyvet? - Nincsenek-e leirott jegyzeteim, valami különlegesebb ételekről?
- Igen, vannak, felelém.
Ugyan kérem adja ide, hadd nézem át.
Nagy szégyenkezve elő is álltam egy szakadozott füzetecskével.
Amint érdekkel lapozgatta, időnként megszólalt:
- No lám ezt sem ismerem, ezt sem, ezt sem, pedig milyen jól hangzik a leirása, milyen izletesnek képzelem e holmikat.
- Irja le kérem egy könyvbe ezeket az ételeket és még sok mást, a mi valószinüleg még a fejében van. Hiszen tárczákat is irt már, tehát ne féljen, jól fog az a szakácskönyv sikerülni. Egész életemben szerettem volna egy olyan szakácskönyvet látni, a melyet olyan egyén irt, a ki irni és főzni is tudott. Ha kegyednek egy ilyen szakácskönyvet irni sikerül, még szerencsés lehet általa.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal