Válogatott versek

Előszó

Kassákról tévhitek, előítéletek sokasága él a köztudatban. Még az irodalom iránt érdeklődők, a rendszeresen olvasók tekintélyes része is szélsőséges politikai és esztétikai nézetek konok hirdetőjeként, nehezen érthető vagy éppen érthetetlen versek szerzőjeként, a magyar költők sorában idegenül ható figuraként tartja őt számon. Neves pályatárs állította róla pár héttel halála után: "nem lelte helyét nemzetében."
A tévhitek és hamis legendák közé tartozik ugyanakkor az is, hogy ezt a századunk szinte minden versújító törekvését magába fogadó és ezért a megszokott normákkal és elvárásokkal nehezem megközelíthető költészetet kizárólag elutasítás és értetlenség fogadta volna. A pályakezdő Kassák a Független Magyarország hasábjain már 1909-ben együtt publikálhatott Adyval, Babitscsal, Kosztolányival, Juhász Gyulával. Osvát Ernő, a Nyugat megföllebbezhetetlen tekintélyű szerkesztője az Éposz Wagner maszkjában több versét már jóval a kötet megjelenése előtt közölte. Kosztolányi megrendülten vallotta be, hogy a fiatalabb pályatárs háborús versei saját költői metamorfózisának szükségességére döbbentették rá. Az esztétikai igényességéről és szigoráról híres Babits rögtön fölismerte a Mesterembereket író Kassák színrelépésének irodalomtörténeti jelentőségét. E költészetnek később is akadtak a rangos pályatársak, mértékadó kritikusok körében lelkes hívei, értő propagálói. Ám a legfontosabb és legélvezetesebb "ajánlott olvasmány" a mai olvasó számára is Kassák világirodalmi rangú önéletírása, az Egy ember élete. Vissza