Pásztó műemlékei és a Pásztói Múzeum

Előszó

Pásztó városa a Mátra-hegység nyugati lejtőin fekszik, mintegy 100 km-re Budapesttől, ahonnan az M3-as autópályán, majd a hatvani elágazás után, a 21 sz. úton közelíthető meg. Vasúton a Keleti Pályaudvarról átszállás nélkül a somoskőújfalui gyorsvonattal, átszállással a Miskolcra, vagy Egerbe induló vonatokkal Hatvanban átszállva a salgótarjáni járatokra juthatunk el Pásztóra.
Történeti áttekintés a városról
A Mátra- és a Cserhát-hegység találkozásánál, a Zagyva-folyó völgyében fekvő Pásztó kedvező földrajzi fekvése miatt mar az őskőkortól lakott volt. Pattintott kőeszközöket ismerünk a Nagymező-puszta és a Tepke-puszta környéki szántásokból. Jelentős bronzkori telepeket tártak fel a közeli Ecseg, Jobbágyi és Szurdokpüspöki határában. Kora vaskori, a pilinyi kultúrába tartozó urnatemetőre épült a pásztói bencés apátság. A magvar honfoglalás után a fejedelmi, majd a királyi család birtokába került a vidék. A település életét meghatározta, annak jelentőségét kiemelte, hogy a 12. század elején- feltehetően királyi alapításként monostor létesült Pásztón. Az 1100-as évek elején ugyanakkor a falu is létezett a Szent Lőrinc plébániatemplom korul. 1265-ben V. István ifjabb király a monostor kegyuraságát a Rátót nembeli Porch Istvánnak adta, és ezzel a falu is földesúri fennhatóság alá került. A Rátót nemzetségből származó Pásztói, Tari és Kazai Kakas család Pásztó sorsát évszázadokon át meghatározta. A település fejlődése a 13. század végén felgyorsult. III. Endre király idején, 1298-ban vásártartási joga volt, piacát említik. 1399-es adat szerint a kompolti vám elkerülése végett a kereskedők Budáról Egerbe Pásztón és Gyöngyösön át mentek, cs útközben vásárt csaptak a pásztói piacon. Vissza