Vályi Nagy Géza válogatott versei 1917-1943

Fülszöveg

Vályi Nagy Géza, a legszebben hangzó, legismertebb költői nevek egyike.
A kiváló katonaköltő a „Petőfi Társaság" tagja - Vályi Nagy Ferencnek, Kazinczy bizalmasának, az Iliász első fordítójának egyenes leszármazottja. Mély érzelmű és nemzeti szellemű lírikus; a Tinódik és Amadék családfájának késői hajtása.
Vályi Nagy Géza, a világháború magyar fájdalmának, a kommün alatt bujdosó nemzeti gondolatnak, az ősi harcos erényeknek, a hősi életeszménynek; a faj és földszeretetnek férfias hangú énekese. E verseskönyve huszonötéves költői pályájának maradandó becsű, legszebb gyöngyszemeit tartalmazza.
Vályi Nagy Géza írói egyéniségét egyik legnagyobb nevű kritikusunk így jellemzi: „Alig van költőnk, aki a haza fogalmával jobban összeforrt volna és aki igazabban és vérzőbben magyar volna."
A kiváló és népszerű katonalírikus verseskönyvének minden darabja nemes melódiákat zengő, testben-lélekben, izig-vérig magyar remekmű. Páratlan bensőséggel szólalnak meg bennök a nagy érzések meleg hangskálái. Hazafias érzés, magyar remény, magyar öröm harsog ki belőlük ütemes szilajsággal, vagy felsíró, búgó, panaszos szomorúsággal. Egy emelkedett lélek érzésvilágának őszinte, igaz megnyilatkozása ez a keresetlen, tiszta, férfias líra.
Vályi Nagy Géza az érzések skálájának minden rezdülését mesteri tökéllyel és páratlan kifejező erővel tudja megszólaltatni. Lelke hallatlanul nagy befogadóképességű, olyan, mint egy magaslaton levő kristálytiszta tó, amely visszatükrözi a körülötte fekvő hegyek, dombok, az ég és fellegek mese-színeit, de visszatükrözi a komor, vésztjósló, villámot cikázó ég haragos arcát is. Vissza