Zenetörténeti párhuzamok (dedikált példány)

Fülszöveg

"Hosszú évek során azt tapasztaltam zenetörténeti óráimon, hogy növendékeimben mélyebbne rögződik egy-egy évszám vagy adat, ha más eseménnyel kapcsolom össze... Beach születésénke az időpontja (1685) önmagában elvont évszám, de ha hozzáfűzöm, hogy ugyanebben az esztendőben született Händel és Domenico Scarlatti is, és a három mester működésétől számíthatjuk a barokk muzsika fénykorát: a halott évszám históriai fordulattá változik. Ugyanez érvényes 1813-ra, Wagner és Verdi születésének évére, vagy több évszázaddal visszakanyarodva Orlando di Lasso és Palestrina halálának időpontjára (1594), amely egybeesik a zenetörténet első operájának (Dafne) bemutatójával."
A szerző analógiákban ábrázolja a zenetörténet néhány kimagasló korszakát: a vokális polifóniát lezáró Palestrina és Orlando di lasso művészetét, Monteverdit és Verdit, az olasz opera teremtőjét és beteljesítő lángelméjét, Bachot és Händelt, a barokk muzsika két szellemóriását... Párhuzamba állítja Pergolesit, Mozartot és Schubertet, a három fiatalon eltávozott géniuszt, Gluck és Wagner operareformját, a Faust-téma különböző feldolgozásait... Feszült, drámai hangon bontakozik ki az olvasó előtt a Marseillaise és az Internacionále keletkezése, a szonáta zegzugos történelmi útját viszont a tudományos keretben humorral fűszerezi.
A tanulmányokat, zenekritikákat és előadásokat tartalmazó kötet végén a szerző hallgatóinak több kérdésére ad választ:
"Igaz, hogy Goethe nem szerette Schubert műveit és a Rémkirály megzenésítését még válaszra sem méltatta?"
"Mi a grál, amely a Richard Wagnerről szóló előadásokban többször is elhangzott?"
"Miért írtak olyan sok silány operaszövegkönyvet?"
"Javára válik-e egy drámának, ha megzenésítik?"
"Éltek-e századunkban zeneszerzők, akik olyan örökbecsű műveket alkottak, mint Bach, Mozart, Beethoven?" Vissza