Előszó
Részlet:
"Szervusz Magyarország!" Ezzel a címmel köszönti a bécsi Herzmansky Áruház minden reklámja tetején azt a háromhetes időszakot, amelyben Magyarországot látja vendégül.
"Mit tud egy osztrák Magyarországról?" - kezdi a magyar hetekről szóló írását a legnagyobb példányszámban megjelenő napilap, a Kronen Zeitung. És így folytatja: "Ha egy osztrák azt hallja, Magyarország, a legutóbbi osztrák-magyar meccs jut eszébe, meg a Cigánybáró, aztán a szalámi és a csárdás. És egész biztosan eszébe jut Piroska..." - Igen, Piroska. "Gyakran gondolok Piroskára", ez a címe annak a több mint egy évtizede, Nyugat-Németországban készült filmnek, amelyet volt szerencsém látni, mert az osztrák televízió is többször megismételte. A filmet főiskolákon kellene bemutatni, amikor a giccs meghatározásáról van szó. Piroska helyre kis magyar lány, aki mesterkélt, de bűbájos akcentusával, repülő rokolyájával és szép szemével magába bolondítja a nyári vakációt náluk töltő német fiút, olyannyira, hogy az még érett férfi korában is vágyakozva gondol rá. Van ebben a filmben minden, csikós, gulyás, gémeskút, délibáb, holdfény, legfőképpen pedig cigányzene, elejétől végéig. A magyar falu, a magyar paraszt élete nem egyéb, mint mulatság, kivilágos kivirradtig. Aztán van a filmben magyar nyelvlecke is. Bécsi életem első idejében nem értettem, miért mondták az emberek, miután megmondtam, hogy magyar vagyok, ja, ja, mulatság, mulatság. Honnan vették éppen ezt a magyar szót? - Innen. A "Piroskából". A filmben egy magyar asszony megmagyarázza a német fiúnak, hogy mulatság lesz, sőt, német igenevet képez a szóból: "mulatieren"... Ihaj-csuhaj, víg az élet Magyarországon, folyik a bor, ropják a csárdást, dáridózik a cigánybáró, hízik a gulya a délibáb alatt. A Kronen Zeitung azonban azt írta, hogy Magyarország nem csak Piroska meg gémeskút, nézzük csak meg a Herzmansky Áruház magyar áruit.
Megnéztem.
Vissza 
