Vándor szövevény

Fülszöveg

A félévszázados múltra visszatekintő Alföld folyóirat mellett immár harminc éve működik az Alföld Stúdió, amelynek folyamatos és igen hatékony tevékenysége páratlannak mondható a magyar irodalmi kultúra történetében. E gyűjteményben újra olyan tehetséges fiatal értekezők írásai kaptak helyet, akik évek óta szoros munkatársi kapcsolatban állnak a folyóirattal. Az antológia a tanulmányok témáit és módszertanát tekintve is igen színesnek, szerteágazónak mondható, friss szemléletű írásokat olvashatunk benne klasszikusainkról éppúgy, mint kortárs szerzőkről, például Katona Józsefről és Bodor Ádámról, Jókai Mórról és Kovács András Ferencről. A tanulmányok olyan elmélyült előkészítő munkára és leleményes elemzőkészségre vallanak, hogy bátran állítható, akár példaadókká is válhatnak egy újfajta, kreatív filológia megerősödésében. A Vándor szövevény szerzőinek munkáiban ugyanis benne foglaltatik mindaz a hermeneutikai erőfeszítés, amellyel klasszikus és kortársi műveket vizsgálva, történeti folyamatokat kísérve próbálnak az értelmezők az irodalom valóságának élő kérdéseivel szembesülni, s rajtuk keresztül olyan megértésformákat kialakítani valamennyiünk számára, amelyek a szellemi jelen üzenetévé formálhatják a szövegekkel való találkozást. Teszik ezt úgy, hogy a napjainkban elképzelhető olvasásmódok közül az egyik legigényesebbet, s így a legnehezebbet művelik, amikor a hermeneutika és a dekonstrukció lehetséges párbeszédét is igyekeznek kiaknázni írásaikban. A kötetet böngészve ilymódon nemcsak tájékozódhatunk a kortársi irodalomtudomány különböző irányzatainak és kérdésköreinek - többek között a 19. századi filológia, a "történelmi regény", a líra- és prózaolvasás retorikája - vonatkozásában, hanem teremtő részeseivé is válhatunk a megértés soha nem szűnő feladatának, a nem is lassú, nem is gyors, hanem figyelmes irodalmi interpretáció folyamatának. Az itt megjelenő írások aligha kecsegtetnek a megértés szokásos irodalmon túli, ideológiai támasztékainak keresésével és megerősítésével, az egyszerre nagyszerű és kétségbeejtő, önkényesen teremtő és leginkább "önmagáról beszélő" nyelv önzetlen meghallgatása az esztétikai tapasztalat szabadságának újfajta megnyilvánulását jelentheti. Vissza