Vándorlásaim és élményeim Perzsiában

Előszó

Közép-ázsiai utazásom leírása közzétételekor azt ígérem a hazai olvasónak, hogy későbben, ha vándorbotomat valami nyugalmas hajlék szögletébe támaszthatom, majd akkor többévi kóborlásom történetét egész terjedelmében akarom elmondani, amivel különösen Közép-Ázsia határországai és az irodalmunkban hiányzó keleti szomszéd országok ismertetésére céloztam. Jelen munkámmal ígéretem első részét beváltom. Jóllehet, ez irodalmunkban Perzsiáról a legelső mű, de azért a tisztelt olvasó ne várja, hogy olyasmit fog benne találni, mi az európai hason tárgyú irodalomban ismeretlen volna. Perzsiának, mely a 16. századtól kezdve egészen az újabb korig nyugati utazóktól annyiszor meglátogattatott és leíratott, alig van egy vidéke, mely egy Chardin, Niebuhr, Malcolm, Christie, Pottinger, Kinneir, Fraser, Rawlinson és Loftus fürkésző szemét elkerülte volna; alig egy romja, melyet egy Ouseley, Ker Porter, Texier stb. kutatásai nyomán régiségbúváraink ne ismernének. Az iráni nép jellem- és szokásrajzában nincs azon fény- és árnyoldal, melyet Morier, Gobineau és Polák tollai ne érintettek volna, nincs etnográfiai sajátság, melyet Hanikov és Duhousset kellő figyelemre ne méltattak volna. Hogy ezek dacára mégis e lapok írásához fogtam, arra leginkább e következő okok bírtak: 1) Vándorlásaim és élményeim Perzsiában közép-ázsiai utazásomnak mintegy mellékrészét vagy jobban mondva turkesztáni dervisszerepem előkészítő tanfolyamát képezik. Európában, de különösen ott, hol az elméleti tudomány a gyakorlatin túltesz, azt szokták hinni, hogy egy utazás Hivába és Buharába éppen oly hirtelenül kivihető, mint valami kirándulás Törökország, India, Kína vagy más tengerparti országba, ahova a mindenütt rettegett európai lobogó alatt kényelmes kabinban, jó élelem és társaság mellett csakugyan könnyen mehetünk. Távolabbi belföldi utazásoknál az ilyen felfogás azonban nagyon téves volna. Vissza