Vándormadarak

Fülszöveg

A versek, mióta beszélni tanultam, mindig jelentős szerepet játszottak életemben. Nagyanyám Sepsiszentgyörgyön az akkori ábécéskönyv verseivel altatott el. Később, ha valami nagyon foglalkoztatott és megpróbáltam leírni, valahogy mindig ritmusba, rimbe ugrottak a gondolatok. A zene, leginkább az ének, népdal, sláger, nóta vagy operettária - mint anyám „munkadala" - gyermekkorom állandó kísérője volt.
A kis hegedű, amit apám egy napon hazahozott, eldöntötte a sorsomat. Zenei tanulmányaim elvégzése után, 1966-tól a Marosvásárhelyi Filharmonikus Zenekar és Kamarazenekar brácsása voltam, s a helyi Zeneiskola tanáraként tevékenykedtem 16 évig.
Közben - de nem mellesleg - házasság és három gyerek
1982-ben Johann Strauss Dmeuér-jével kirepülünk Nyugat-Németországba - és ott is maradunk. Első alkalom ugyanis, hogy együtt mehettünk nyugati turnéra. Gyermekeink is Idjöhettek 18 hónap után
1983-tól a Cuxhaveni Zeneiskolában tanítunk, hegedűt, fuvolát, Ipmarazenét. Húsz év nyaralás az... Tovább

Fülszöveg

A versek, mióta beszélni tanultam, mindig jelentős szerepet játszottak életemben. Nagyanyám Sepsiszentgyörgyön az akkori ábécéskönyv verseivel altatott el. Később, ha valami nagyon foglalkoztatott és megpróbáltam leírni, valahogy mindig ritmusba, rimbe ugrottak a gondolatok. A zene, leginkább az ének, népdal, sláger, nóta vagy operettária - mint anyám „munkadala" - gyermekkorom állandó kísérője volt.
A kis hegedű, amit apám egy napon hazahozott, eldöntötte a sorsomat. Zenei tanulmányaim elvégzése után, 1966-tól a Marosvásárhelyi Filharmonikus Zenekar és Kamarazenekar brácsása voltam, s a helyi Zeneiskola tanáraként tevékenykedtem 16 évig.
Közben - de nem mellesleg - házasság és három gyerek
1982-ben Johann Strauss Dmeuér-jével kirepülünk Nyugat-Németországba - és ott is maradunk. Első alkalom ugyanis, hogy együtt mehettünk nyugati turnéra. Gyermekeink is Idjöhettek 18 hónap után
1983-tól a Cuxhaveni Zeneiskolában tanítunk, hegedűt, fuvolát, Ipmarazenét. Húsz év nyaralás az Északi-tenger partján, vagy húsz év komoly munka, hangszertanítás, saját gyermekeink és a növendékeink nevelése.
2003-tól a Balaton közelében, a Keszthelyi-hegység egyik kis falujában, Váivölgyön vagyunk „otthon". Lehet, hogy végérvényesen?!
Barta Mária
Elégiák, rapszódiák nagyivű szárnyán repked és kicsi dolgokhoz, életidejének lassúbb üteméhez keresi szavait, sorait, önmaga lírai énjét Barta Mária. Nem most kezdte ezt: legalább öt évtizede. Művész, zenész, pedagógus. Három otthon közt és egy lelki hazában jár szakadatlan. Marosvásárhely a szülőföld, Észak-Németország az emigráció és az aktív munka helye s most a gyermekek lakóhelye, és a Balaton-felvidéki falucska, a mostani évek pihenőhelye állomásai közt.
Nem kívánkoztak soha olvasók elé ezek a versek. Meditációként, dallamonként, ritmusokként, lelki erősítésként, a családot összetartó mágiaként gondolt rájuk Barta Mária és a körülötte élők is.
Nem kellene óvakodnia: nyilvánosság elé kell lépnie, a közös öröm és a közös tapasztalás megosztható élményévé kell válnia klasszikusan míves lírájának, mely ismeri a humort, az öniróniát, az öregkor apró-cseprő bossziiságait is. Együtt dobban az idő múlásával a költői hang: „hangos, heves nagy hullámverésből lassú sodrású, széles folyammá szelidül".
Budai Katalin
Littera Nova Kiadó
www.litteranova.hu iSSN 978-963-9643-79-6 ' lllllllllllill Vissza