Előszó
A világ ma minden téren forradalmi változások korát éli, gyors gazdasági és társadalmi átalakulásokét, s ebből az erdőgazdálkodás sem marad, nem is maradhat ki. Lépést kell tartania az általános fejlődéssel, nemcsak a gépek, műszerek, vegyszerek alkalmazásában, nemcsak a termelőmunka szervezettebbé és folyamatosabbá tételében, nemcsak a nyers faanyag minél értékesebb termékké való feldolgozásában, hanem maguknak az erdőknek a jövendő, előrelátható igényei szerinti átformálásában is.
Az ősszel elvetett búza nyárra beérik, 3-4 év alatt a szőlő is termőre fordul, a most ültetett erdők azonban, ha a gyorsan növő fafajtákat nem tekintjük, csak hosszú évtizedek, sőt bizonyos esetekben egy teljes évszázad múltán válnak igazán éretté.
A mai gépcsodák ennyi idő múltán sorra elavulnak majd, de a ma létesített erdeinknek helyt kell állniok a jövő század szigorú mértéke előtt is. Egy olyan mérték előtt, melyről ma még csak halovány sejtelmeink ha lehetnek.
Nem mintha elkerülhetnénk, hogy utódaink ebben-abban el ne marasztaljanak. Ők már sok mindent tisztábban látnak majd, s biztosabb szemmel ítélnek felőlünk, mint mi magunk. Ez azonban nem ment fel az alól, hogy számba ne vegyük a már ma is számba vehetőt, a fejlődés nyilvánvaló, vagy legalábbis valószínű tendenciáit s ne igyekezzünk azokhoz igazodni. Ami e tekintetben a legszámottevőbb: korunkban egyre gyorsuló ütemben bontakozik ki világszerte - s nem utolsósorban éppen a szocialista országokban - a modern technikai civilizáció. Ezzel pedig rohamosan növekszik az erdők jelentősége is, mint nyersanyagtermő-, illetve lelőhelyeké, mint üdülésre alkalmas területeké, s mint a csapadékvíz természetes rezervoárjaié, hogy csak egy-két legfontosabb szerepüket említsük.
De nézzük ezeket sorra.
1800-ban 1 milliárd ember sem élt még a földön, 1900 körül érte el a világ népessége az 1,5 milliárdot. A 30-as években a második világháború előtt 2 milliárdos emberiségről beszéltünk, az 50-es évek elején 2,5 milliárdosról, ma pedig már nem vagyunk messze a 3 milliárdtól. Főleg a viszonylag elmaradott országok lakossága nő gyorsan, azoké, ahol a tömegpusztító járványokat már jórészt sikerült megfékezni, erősen csökkent a csecsemőhalandóság is, a születésszabályozás azonban még nem vált általánossá. De egyelőre még az iparosodott országokban is elég jelentékeny a népszaporulat, úgyhogy az előzetes becslések a 2000. év táján már 6 - 6,5 milliárd emberrel számolnak. S egy ideig még azután is nőni fog a föld lakossága ha fokozatosan lassuló ütemben is.
Nyilvánvaló, hogy a gyarapodó emberiség évről évre több fát fogyaszt. Vitatkozni legfeljebb arról lehet, hogy nő-e hosszabb távlatban a fejenkénti fogyasztás átlaga is? A legutóbbi fél század számai erre nézve nem adnak egyértelmű választ. Országonként és választékonként ugyanis igen nagyok az eltérések. A második világháború óta azonban a gazdasági fejlődés általános meggyorsulása a fafogyasztás olyan mértékű emelkedésével járt együtt, mely lényegesen felülmúlta a világ népességének számbeli növekedését.
Vissza 
