Előszó
A szegedi vár és a várfeltárások rövid története
Szeged középkori vára közvetlen a Tisza jobb partján, a környező vízjárta, mocsaras területből kiemelkedő szigetek egyikén épült. A fontos tiszai...
Tovább
Előszó
A szegedi vár és a várfeltárások rövid története
Szeged középkori vára közvetlen a Tisza jobb partján, a környező vízjárta, mocsaras területből kiemelkedő szigetek egyikén épült. A fontos tiszai átkelőhely mellékén már az ősidők óta megtelepült az ember. Nagy valószínűséggel itt alakult ki az a Partiszkon nevű „városszerű" település, amelyet Ptolemaiosz említett földrajzi leírásában az i.sz. 2. században. A település lakói - mint azt a helynév is tanúsítja - korábban kelták, majd a régészeti leletek szerint a szarmata jazigok voltak.
Az i.sz. 2-3. században a rómaiak a településen útállomást (mansio) létesítettek. Az erődítmény a Lugiówal (Dunaszekcső, a 4. században Florentiam) szemben, a Duna bal partján felépített Contra Florentiam erődtől a Duna-Tisza közén és a Maros déli partján Dáciába (Erdély) vezető karavánutat, pontosabban annak tiszai átkelőjét, az Erdélyben bányászott só és arany szállítását biztosította. Ennek nyomai a várbontás alkalmával (1876,1878,1880-1881) kerültek elő. A mai Vár utca és Deák Ferenc utca sarka táján, a legutoljára tüzérségi raktárként használt középkori palota padozata alatt eredeti helyzetben levő római padlótéglákat figyeltek meg. A római padlót a rómaiak egy ízben meg is újították, hiszen a felső piskóta alakú, az alsó nyolcszög alakú téglákkal volt borítva. Ugyancsak a bontási munkák során IMP (imperátor) feliratú, tehát császári téglavetőben - valószínűen Antoninus Pius (138-161) uralkodása alatt - készült téglák, valamint antefixum töredékek (domborműves palmetta mintában végződő kúp-tetőcserepek) is előkerültek. Egy, az elbontott vár falából előkerült feliratos kő ad támpontot arra, hogy a római leletek egy római útállomást jelölnek. Egy nagyobb szobor része lehetett az ugyancsak 2. századi márvány férfifej, amely a vár déli falának elbontásakor az alapozásból került elő.
A római erődítmény egyik épülete a középkori várpalota alaprajzából részben kikövetkeztethető. Méretéről, az erődítés kiterjedéséről azonban nincsenek adataink. Az építmény további sorsáról semmit sem tudunk. Csupán feltételezhetjük, hogy a népvándorláskor folyamán egymást követő hunok, gepidák, avarok nem kerülték el a stratégiailag fontos vízi és szárazföldi csomópontot. Az is nehezen képzelhető el, hogy a bolgárok, majd az őket felváltó honfoglaló magyarok ellenőrzés, helyőrség nélkül hagyták volna a fontos átkelőhelyet. Történeti források és tervszerű régészeti kutatás hiányában azonban mindez egyelőre bizonyítékok nélküli feltételezés. Ugyanúgy, mint az a vélemény is, mely a későbbi vár területén annak kiterjedése és alaprajza alapján egy 1241 előtti - talán a római alapokra visszavezethető -, a korai ispáni várakhoz hasonló erődítményt tételez fel.
Vissza 
