Diákvér/Az úrilány lovagja

Fülszöveg

Fiatalokról szól mind a két kisregény. Az egyik 1939-ben játszódik, a másik nem sokkal 56 után, s ez jellegzetes történelmi hátteret ad a bennük zajló eseményeknek. A szerző szerencsére igen jól ért a hiteles korfestéshez. A Diákvér szereplői és eseményei révén különösen sokszínű - már-már tablószerű - képet kapunk a második világháború előtti évek vidéki magyar társadalmáról. Az úrilány lovagja már jobban koncentrál a benne ábrázolt szerelmespár személyére, kapcsolatának alakulására, de azért ez a kisregény is igen érzékletesen idézi föl az akkori idők néhány jellegzetes alakját, illetve a Kádár-éra kezdeti éveinek atmoszféráját. 1989 előtt nyilvánvalóan aligha jelenhetett volna meg bármelyik regény, épp az akkori irodalompolitikusokat irritáló maradéktalan realizmusa miatt.
E művek mondanivalójában az egyszerű, de megbízható lélekrajz dominál, s ebben tükröződik a kor megannyi kötöttsége, problematikája. Meghatározó bennük a fiatal lelkek útkeresése, ezen belül a saját boldogság vágya, harc a nemiségben és nemiségért. A harmincas évek végi történetben egy maturandus szeretne végre szüzességétől megszabadulni s végül nem szemérmeskedés, hanem kettős belső gátlás fogja vissza: a katolikus indítású becsület és ezzel kapcsolatban a homályos, szinte ösztönös antifasiszta álláspont. A másik kisregény ritka meggyőzően ábrázolt melós főhőse pedig épp a párt segítségét megintcsak ösztönösen (és nem túlhangsúlyozottan) elutasítva kerül szembe a kötelező ideológiával és választja „osztályidegen" szerelmét. Vissza