Szoborfaragásról a technokultúra és a tömegmédia korában

Előszó

Olyan korban élünk, amikor munkájának legalapvetőbb kérdéseivel is szembesülnie kell annak, aki szobrot akar faragni. A virtuális valóság képeinek özönével nem tud versenyre kelni a valóságos anyagból faragott kép. A gépi technológia kétségessé teszi a természetes emberi munka értelmét. A tömegmédia és a populáris szubkultúrák korában aligha tudunk már irónia nélkül beszélni olyan fogalmakról, mint a tehetség vagy a hivatás. A fogyasztói társadalom gazdasági modellje alapvetően meghatározza gondolkodásunkat, és ez elől a tisztán piaci rendszer elől a „szellemi ember", a művész is csak alig-alig tud kitérni.
Ha ezzel a rövidre fogott korjellemzéssel kezdem az írásomat, akkor talán hihetővé válik az állításom, hogy nem a környezetem hatására lettem szobrász. A szoborfaragásért szembe kellett szállnom magával a korral, amelyben élek. Meg kell említenem itt egy-két személyes vonatkozást. Gimnáziumi tanárom nem javasolta, hogy a szobrászat hivatását kövessem, mert féltett, hogy szobrászként nem találom meg helyemet a mai társadalomban. Ezért az első egyetemen, amelyet elvégeztem, biológiát és kémiát tanultam, majd másfél éven át gimnáziumban tanítottam. Annak ellenére, hogy nagyon szerettem a természettudományokat és a tanítást is, változatlanul erős késztetést éreztem a szoborfaragásra. Egy napon abbahagytam a tanítást, és jelentkeztem a Magyar Képzőművészeti Egyetemre. Később a Pécsi Egyetem Képzőművészeti Mesteriskoláján tanultam. Ezeken az egyetemeken ugyan jól megtanulhattuk a szobrászat mesterségét, mégis szembesülnünk kellett a ténnyel, hogy a kortárs művészet kontextusában értelmezhetetlen a szoborfaragás. Az akkoriban készített műveimben, amelyek leginkább a minimai arthoz vagy az arte povérához és ennek japán párjához, a mono ha irányzathoz álltak közel, több tanárom is japános jelleget fedezett fel, ezért Japánba mentem tanulni. Amikor a Kiotói Városi Művészeti Egyetemen elkezdtem tanulmányaimat, ott már régen elmúlt a mono ha divatja. Helyette a fiatal J-pop nemzedékkel találkoztam. Többek között ez a találkozás is arra inspirált, hogy felülvizsgáljam a kortárs művészet némely teóriáját, és megfogalmazzam a magam számára, hogy mi értelmét látom visszatérni az eredendő értelemben vett szoborfaragáshoz, éppen a mi korunkban.
Vissza