A magyarság jelképei

Előszó

Az "Írástörténeti tanulmányok" sorozat e tagja - elődeihez hasonlóan - a magyar jel- és jelképhasználatról íródott. Amíg azonban az előző kötetek a székely rovásírás eredetének kérdéseit boncolgatták, s éppen csak érintették a szimbólumokat, most az arányok éppen fordítottak. Ősi jelképeket veszünk sorra és csak akkor érintjük a székely-magyar rovásírás témáját, amikor ez elkerülhetetlen.
E két témakör elválaszthatatlan kapcsolatban van egymással, mert aligha lehetséges egyik megértése a másik nélkül. A székely-magyar rovásírás eredetét nem tisztázhatjuk, ha nem tárjuk fel betűinek szimbólum-előzményeit - s a magyarság jelképeinek jelentését sem világosíthatjuk meg az írásjelekkel való összevetés nélkül. Az összevetések magyarázata a magyar nép egykori mítoszaiban rejlik, amelyekből jó néhányat megpróbálunk rekonstruálni. Célunk nem e hallatlanul érdekes mitológia helyreállítása, vagy a magyar őstörténet rendszeres kifejtése volt, ezért e területeken csupán addig mentünk el, amíg az a jelképek eredetének és jelentésének megértéséhez szükségesnek látszott. A történeti háttér így ellentmondásosnak tűnhet, ám nem hisszük, hogy e kötetben kellene igazságot osztanunk a finnugoros, törökös, suméres stb. őstörténeti irányzatok között. E nézetrendszerek mindegyike tartalmazhat több-kevesebb helytálló érvet, amelyek egy helyesen felépített magyar őstörténetben egymáshoz simulnak, nem lesznek ellentétesek. Vissza