Mandics György róvott múltja

Előszó

E cikkgyűjteményben Mandics György "Róvott múltunk" című zsengéjét értékeljük. A három kötetes mű közel 2000 oldalon ontja a hozzá nem értést, amelyet a szerző a Tudomány fennkölt papja pózában ad elő. E trilógia néhány írásrendszer megemlítése a felmerülő nagy kérdésekre való válaszadás nélkül. A szerző bemutatja a régi korok - esetenként a székely írásra hasonlító - írásrendszereit, de nem adja meg az összefüggések magyarázatát. Nem tud mit kezdeni a hasonlóságok sorával - pedig azok adtak neki lehetőséget a különböző írások egybesöprésére.
A rokonság és a hasonlóság magyarázatát az Írástörténeti Kutatóintézet által szervezett kutatás keretében sikerült megtalálnunk, s azt közre is adtuk. Akit érdekelt és megfelelő képességei voltak hozzá, az követhette a gondolatmenetet és a magáévá tehette a magyarázatot is. Mandics György az eredményeket máig sem érti, csak leszólja. A kritikai tevékenység azonban akkor jogos, ha a kritikus vállán nem lötyög a Tudomány köpenye.
Mandics György a szokatlan méretű trilógiájában összelapátolt minden íráselméletet, amelyik őt a székely jelekre emlékeztette. Eközben nem tudjuk meg, hány jele is van a székely írásnak; milyen íráshasználati módokat használtak eleink, s hogy kik, mikor, hol és milyen célokra alkalmazták a magyar jelkészletet. Nem zavarta, hogy olyan írásrendszerek is a "Róvott múltunk" cím alá kerültek, amelyeknek a rovásírásunkhoz, vagy a múltunkhoz talán semmi köze sincs. E "módszerrel" se füle, se farka adathalmazt hord össze a hasonló írásrendszerek emlékeiből; amelyben elsőként ő maga nem igazodott el, majd az olvasók százai sem fognak. A kötetnek nincs áttekinthető rendező elve, semmi köze az alapos munkához. Csupán a szerző hozzá nem értésének nagyméretű emlékműve. Vissza